Ti hogyan oldanátok meg a gyerekek elhelyezését, kit melyik szobába tennétek?
A férjemmel és a kétéves lányunkkal végre sikerült egy családi házat vennünk, hamarosan beköltözünk.
Eddig egy másfélszobás panelben nyomorogtunk hárman, illetve a férjemnek már van egy kisiskolás lánya, amikor ő itt van nálunk akkor négyen. Ez kéthetente péntek délutántól vasárnap estig, és az iskolai szünetek fele.
A gond az, hogy az új ház is "csak" három hálószobás, plusz amerikai konyha - nappali van. És úton a kistestó, kéthónapos terhes vagyok.
Még be sem költöztünk, de máris vita van a férjemmel köztünk azon, hogy melyik gyereknek legyen külön szobája és melyik kettőnek ne. (Az nem opció, hogy a három gyereké a három háló és mi a nappaliban alszunk a kanapén, négy éve ez megy, elegünk van már belőle.)
Én arra gondoltam, hogy lenne nekünk egy hálószobánk. Ezen kívül egy babaszoba kisággyal, pelenkázóval meg mindennel, benne még egy plusz heverővel. A harmadik szobában pedig galériaágy leesésgátlóval, alatta íróasztal, stb.
A babát tenném természetesen a babaszobába, a kétéves lányunké pedig lenne a galériaágyas gyerekszoba. Szigorúan azzal a feltétellel, hogy amikor a férjem lánya nálunk van, akkor a kicsi a babaszobában alszik a heverőn.
Így a nagylánynak is lenne saját tere, de a két közös gyerekünknek is lenne az idő nagyobb részében saját szobája, amikor a féltestvérük nincs itt.
De a férjem erről a megoldásról hallani sem akar, ő azt mondja, hogy a lányának mindenképp legyen saját szobája, amit senki sem használ amikor ő nincs itt, mert az anyjánál ezt szokta meg, és sértve érezné magát, ha a lányunk ott aludna az ő szobájában akkor, amikor ő az anyjánál van. Meg egyébként is, "neveljem úgy a közös gyerekeinket, hogy jól ellegyenek egy szobában is", és "a lányát megviselte a válás, így legalább egy saját szoba jár neki".
Sajnos olyan a ház elrendezése, hogy nem tudunk még egy plusz szobát kialakítani, garázs sincs, ami szobává alakítható lenne, és hozzáépíteni sem lehet, az önkormányzat nem engedélyezi. Így csak az a megoldás marad, hogy a három gyerek közül kettőnek osztoznia kell valamilyen formában egy szobán.
Szerintetek melyikünknek van igaza, a férjemnek vagy nekem? Ti hogy csinálnátok?
"Istenem de felidegesít ez a szülői felelőtlenség, agyatlan hozzáállás, hogy elljük a pulyákat, aztán majd ellesznek valahol, ki nem szarja le hol"
Hát erre muszáj reagálnom. Elárulnád, miért nem felelős családtervezés az, hogy laktunk a férjemmel másfél szobában ketten, és vállaltunk oda egy babát? Majd elkezdtünk spórolni, és amikor már volt annyink, hogy kezdeni is lehet vele valamit, akkor bevállaltunk még egy gyereket. Ez a baba még nem született meg, és nem is ide szülöm majd ebbe a másfél szobába nyomorogni, hanem egy szép, tágas, három szobás kertes házba.
Ez felelőtlenség? Na ne már.
Az tény, hogy a féjemnek már van egy gyereke, de ez nem változtat azon, hogy én igenis átgondoltam vállaltam be a két gyerekemet, nehogy már a férjem gyerekének is az én kötelességem legyen a megfelelő életteret előteremteni. Az én felelősségem odáig terjed, hogy az én saját gyerekeimnek ne kelljen egy kis lyukban nyomorogniuk. Nehogy már plusz melót vállaljak be vagy mit tudom én azért, hogy a hercegnőnek saját szobája legyen nálunk, amikor ő nem él velünk életvitelszerűen. És nehogy már én mondjak le havi 4 nap miatt a saját hálószobáról. Én ugyanis még 40-50 évig ott fogok élni, és minden nap ott alszom, a nagylány meg eljön hozzánk hétvégézni jó esetben még 10, rossz esetben csak 7-8 évig. Szerinted komolyan az a megoldás, hogy ezért a pár napért aludjak megint a kib.szott nappaliban évekig? Vagy esetleg nekünk felnőtteknek nem jár magánszféra, ha már van gyerekünk?
Nem tudom, van-e gyereked, de szívből kívánom, hogy ha tervezel majd (még egy) babát, legyenek hármasikreid. Na és akkor mit csinálsz? Kettőt elvetetsz, mert az a felelős családtervezés, hogy márpedig mindegyiknek legyen külön szobája? Vagy pedig megmondod nekik, hogy ne bújjanak ki még vagy 5 évig, amíg nem tudsz nekik megfelelő feltételeket biztosítani?
válasza:Azért kedves kérdező, ezt már a korábbi írásodból is éreztem, nem igazán csipázod a férjed első gyerekét.
Arra azért szeretném felhívni a figyelmedet, hogy amikor a férjedet beválasztottad gyermekeid apjának akkor vele beválasztottad az ő korábbi kis termékenységi szuvenírjeit is. Ahogy mondanák, tetszett volna gyermektelen férfival kezdeni.
Nem tudok sokat a ti családi életetekről, eddig normálisan írogattál de ez az utolsó komment, ez szemét volt, valljuk be. Nem, nem azért mert racionális oldalról védhetetlen hanem mert a kis hercegnő az a férjed gyereke, hogy neked nem, az nem ment a felelősség alól, hogy ő is a férjedhez tartozik és a férjed ugyanúgy szereti mint a közös gyerekeiteket.
"Nem tudok sokat a ti családi életetekről, eddig normálisan írogattál de ez az utolsó komment, ez szemét volt, valljuk be. Nem, nem azért mert racionális oldalról védhetetlen hanem mert a kis hercegnő az a férjed gyereke, hogy neked nem, az nem ment a felelősség alól, hogy ő is a férjedhez tartozik és a férjed ugyanúgy szereti mint a közös gyerekeiteket."
Igen, így van, és ezt el is fogadom. De azt továbbra is fenntartom, hogy nehogy már itt egyesek rajtam kérjék számon, hogy én miért nem teremtek meg a más (jelen esetben a férjem) gyerekének megfelelő feltételeket. Van annak a gyereknek anyja és apja is, ez az ő feladatuk, nem pedig az enyém. Igen, valóban van gondom a gyerekkel, nem utálom vagy ilyesmi, de okoz azért problémát bőségesen. Én ennek ellenére is megpróbáltam neki kedvezni a saját gyerekem kárára, hogy ugyan egy félmegoldás árán, de mégis lehessen külön szobája akkor, amikor nálunk van. Ha a férjemnek ez nem elég és nem felel meg, akkor nyaljon sót. Kidolgoztuk a belünket ezért a házért, és nem csak a férjem, hanem én is. És az ő gyereke ugyanúgy élvezni fogja az én munkám gyümölcsét is, nem csak az apjáét, arról nem is beszélve, hogy persze örökölni is fog a házból. Mindezek után nehogy már én legyek a szemét, mert nem tudok neki egy külön szobát biztosítani.
válasza:A férjed után természetes, hogy örökölni fog ezt kár is volt megemlítened. Nem, nem a te részedet fogja megörökölni hanem a férjedét, a te részedhez köze sem lesz azt majd a közös gyerekeitek fogják megörökölni a te részed feleződik kettejük között ha nem lesz több, a férjed része pedig harmadolódik hármuk között.
Nézd, azt írtad ketten dolgoztátok ki a beleteket a közös házért, az a ház a férjedé is, jogilag ugyanannyi szava van ott mint neked, te nem áldozol semmit sem fel mert nincs mid amit feláldozhatnál még, ugyanis ha nagyon racionálisan és mocskosul nézzük a dolgokat akkor a három szobából másféllel a férjed rendelkezik.
Persze ez csak elvi megfogalmazás, a gyakorlatban ez nem így működik csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy ilyenekkel még véletlenül se érvelj a férjednek ha jobb belátásra akarod bírni mert szerintem is az ő kívánsága se nem praktikus se nem ésszerű viszont ugyanúgy benne van a bele a dolgokban mint neked és bármikor jogot formálhat a ház 50%-ra és fogja nyaldosni a sót a ház felében fel s alá járkálva mint Döbrögi miközben te majd a maradék másfél szobában puffoghatsz két gyerekkel a karodon.
Szóval a kard ki kard alapon szerintem nem fogtok megegyezni. Én a helyedben arra koncentrálnék, hogy egy teljes szobát nagyon nagy luxus szabadon hagyni egy háromszobás házban egy három gyerekes családnak ahol az egyik gyerek csak kéthetente két napot tölt nálatok.
"és bármikor jogot formálhat a ház 50%-ra és fogja nyaldosni a sót a ház felében fel s alá járkálva mint Döbrögi miközben te majd a maradék másfél szobában puffoghatsz két gyerekkel a karodon."
Az a két gyerek, akikkel a karomon fogok puffogni, ugyanúgy a férjem két gyereke is, nem csak az enyém. Vagy a két kisebb gyereke miért nem "ér" annyit a szemében, mint a nagy? A nagynak szerinte járna külön szoba, pedig nincs is mindig velünk, ugyanakkor a két kicsinek nem jár? Mivel kevesebbek ők, mint a nagy?
válasza:Nekem nem kell magyaráznod az álláspontodat én megértem, csak azt próbáltam leírni, hogy ha mindketten ellentétes irányból húzzátok a kötelet az előbb utóbb el fog szakadni.
Ezt nektek kell alaposan átrágnotok, nekem a legfurcsább az egészben, hogy a nagy gyerek sértve érezné magát ha a féltestvére a szobájában aludna. Ez vagy úgy működik, hogy mindenki elfogadja a másikat és családként vagy legalább valami olyasmiként tekintenek erre az állapotra vagy megette a fene az egészet, de mint írtam, ezt te választottad.
válasza: válasza:Továbbra se értem, hogy kérdező 30-40 éves létére (nem tudom mennyi pontosan) nem bír ki 2 éjszakát a nappaliban, pedig előtte évekig tudatosan így alvás mellett vállalt gyereket, és inkább a 2 éves gyerekét rakosgatná át egyik szobából a másikba.
Aztán majd meg csodálkozik, hogy nem alussza át az éjszakát az 5 naponta ágyat váltó 2 éves gyerek, aki mellett még egy baba is sokat fog sírni. Tipikus középső gyerek szindróma.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!