Ti hogyan oldanátok meg a gyerekek elhelyezését, kit melyik szobába tennétek?

Az mondjuk vicc kategória, hogy a kedves kérdező azt előbbre rakja, hogy nekik ilyen-olyan matracos bazi nagy ágyuk legyen, mint a gyerekeket :D. Kihúzható kanapéból is lehet olyat venni, ami nem marha kényelmetlen... azt hinné az ember, hogy a szülőnek a gyerekei a legfontosabbak. Nem, az éjjeliszekrény fontosabb.

Egyébként nappaliban is simán ki lehet alakítani egy normális hálószobát, max. meg kell mondani a gyerekeknek, hogy este x órától ne mászkáljanak be, normális ajtókat szerelni rá, aztán ott is lehet nyugodtan olvasni meg dugni...

Nem tudom van-e gyereked de általában a gyermektelenek szoktak arról papolni, hogy a gyerek a legfontosabb, ami adott aspektusból így is van, viszont azért mert van gyerek, attól a szülő is szeretne élni és jól érezni magát a bőrében.

Én megértem ha valakinek elege van a nyomorgásból és vágyik ilyen hihetetlen bonyolult és pofátlan dolgokra is mint egy nagyobb matrac meg éjjeli szekrény, saját szoba.

52: remek, akkor talán nem kellene annyi gyereket szülni, amennyinek nincs hely! Ha van egy féltesó, aki rendszeresen jön, akkor szerintem a minimum, hogy ha nincs is saját szobája (mert az tényleg túlzás), legyen egy vendégszoba, ahol ellehet, mert az, hogy ráakasztják az egyik másik tesó nyakára, hogy senki se élhessen magánéletet, nem a legideálisabb megoldás, ahogy az sem, hogy bevágják a nagyszobába, aztán kelés van legkésőbb reggel 8-kor amikor anyuka nekiáll reggelit készíteni a kis családnak, aludni meg akkor mehet el, amikor már mindenki más elhagyta a szobát, mert addig nincs nyugta.

Elég undorító hozzáállás, hogy szerinted aki megfelelő létkörülményeket és lakhatást biztosít/biztosítana a gyerekeinek, az biztos gyermektelen és csak a szája jár. Hát rohadtul tévedsz. Létezik még olyan a világon, hogy felelős családtervezés, gyerekvállalás.

Igen, fontos a szülő kényelme is, de az isten szerelmére, minek vállal az olyan ember gyereket, aki nem hajlandó hozzá a körülményeket megteremteni, csak a saját kényelmét nézi???Minek??

Én nem gondolom, hogy felelőtlen az aki egy 3 szobás családi házban akarja elhelyezni a családot és adódik egy ilyen gond, hogy kéthetente két napot ott van az egyik gyerek és az ésszerűségtől vezérelve nem akar leplombálni egy egész szobát emiatt.

A felelős családtervezés egy borzasztó tág fogalom, azért azt sem kell megvárni, hogy teljen egy Brunszvik-kastélyra mert éppen több gyerek van.

Itt egy kis gond van, nem óriási amihez csak idő kell és jönni fog egy mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldás.

Ez csak szentimentális hadviselés, itt a lényeg a férj oldaláról, hogy semmi esetre sem akarja kirekeszteni az ő elsőszülöttjét. Mint én írtam korábban ez az ő szempontjából érthető csak éppen jelen helyzetben az ő javaslatával egyáltalán nem ésszerű.

Erre majd biztos megoldást fog találni a kérdező meg a férje, csak idő kérdése az egész, hogy valahol az érzelmek és a racionalitás között megtalálják az aranyközéputat.

53-as, fejezd már be. A boldog gyerekkor nem a saját szoba függvénye.

Mi hárman voltunk a tesóimmal egy szobában. Kiegyensúlyozott, boldog gyerekkorunk volt mindhármunknak, aki éppen magánszférára vágyott, annak megoldottuk. Nem különszoba építésével, hanem alkalmazkodással és kommunikációval - pont ezek hiányoznak sok család életéből.

Mellesleg mindhárman családosok vagyunk, ketten orvosok, egy mérnök.

Ha pedig az én szüleimre mernéd alkalmazni, amit korábban írtál (szülői felelőtlenség, agyatlan hozzáállás, hogy elljük a pulyákat, aztán majd ellesznek valahol, ki nem szarja le hol... ), vedd úgy, hogy virtuálisan szájon vágtalak.

Ja utolsó, régen meg 8-an voltak egy szobában, akkor is megoldották. Nem 1800-ban élünk, nem is 1990-ben, ahol rendben volt 3 gyerek egy panelszobába, hanem 2015-öt, ahol ez furcsa, mert akár hiszed akár nem, a gyerek is ember és szüksége van privát szférára, amit az nem old meg, ha kommunikál a testvéreivel vagy azok kimennek egy fél órára. Ma már nem ezt a világot éljük.

Szép és jó a megértés, főleg, ha a testvérek jól kijönnek, ami viszont nem szép és jó az az, ha egy szülő eleve arra számít, hogy majd a gyerekek megoldják. Aztán mi van ha nem? Tudod, hogy hány testvérpár nem jön ki egymással, nemhogy féltestvérek?? És nem biztos, hogy mind azért, mert hülye gyerekek, hanem mert egyszerűen nem hasonlít a személyiségük, nem értik meg egymást. Na az olyannak aztán tépheted a szádat, hogy kommunikáljanak. A szülő felelőssége lenne gondoskodni a gyerekek jólétéről, nem a gyerekeknek magukról...

Nem tudom, mit nem értesz azon, hogy nem a saját szobától függ a gyerek boldogsága. Tökmindegy, mi volt 80 vagy 50 évvel ezelőtt, a gyerekek akkor is, most is gyerekek, a szülők meg szülők.

A szülőnek nem az a felelőssége, hogy külön szobát, nyolcadikos ballagásra iPhone6-ot, érettségire autót toljon a gyerek feneke alá. Az a felelőssége, hogy tanítsa meg az alapvető erkölcsi normákra, az emberekkel való normális együttélésre, teremtse meg számára azt a szerető, biztonságos családi hátteret, ami biztosítja a testi-lelki egészséges fejlődését, álljon mellette a bajaiban és az örömeiben is. Ezt ugyanúgy meg lehet tenni egy kétszobás lakásban, mint egy tízszobás palotában.

Az a baj, hogy sokan azt hiszik, a gyereknevelés az anyagiakon múlik, pedig rohadtul kevés köze van hozzá. Persze hogy jó, ha van pénz, de a pénz vagy külön szoba hiányánál ezerszer tragikusabb, amikor a szülőnek fogalma sincs, hogy a kuckójába elvonult gyerek életében éppen mi zajlik, mert nincs kommunikáció, nincs bizalom, nincs együtt töltött minőségi idő.

És hogy visszakanyarodjunk a kérdező problémájához, a féltesónak sokkal inkább ez utóbbira van szüksége az apjával egy válási trauma után, mint arra, hogy egyedül kuksolhasson a saját szobájában.

Én nem értem, minek egy csecsemőnek külön szoba? Szerintem a legidősebb lánynak kellene egy szobát adni, mert ő lesz leghamarabb kamasz, a két kisebb elférne a legnagyobb területű szobában együtt (nagyon sokan nőnek fel tesóval egy szobában), aztán amikor a nagylány egyetemre megy, akkor megint lehetne variálni. A folyton költöztetgetés szerintem se jó dolog.

Különben nekem az is fura, hogy csak ennyi időt tölt a nagylány az apjával, miért nem fele-fele idő a két szülő közt? (kivéve persze ha nagyon messze laknak egymástól).