Ti példaképként tekintetek édesanyátokra? Jó anya (volt)?

Bár engem fizikailag nem bántalmazott durva módon (pár anyai pofon elsült, tanitó jelleggel), mégis én amit mindigis hiányoltam belőle, az a szellemi hozzáállása felém. Ő olyan kissé hideg ember nő létére, elvileg szeret, amit ritkán mutat ki, sokszor és nagyon sokszor az ellenkezőjét érzem, sokszor érzem azt hogy nem büszke rám és nem támogat a terveimben. Ez engem lelkileg nagyon bánt. Sok piszkálódása is van -persze ez megint hangulatától függ.

Őszintén, én nem ilyen anya akarok lenni, és törekedni fogok arra ha szülő leszek, olyan körülményeket teremtsek neki ami szükséges, és utólag ne vágjam a fejéhez azt, hogy "ha jelenleg választania kéne, inkább élne"...

Nekem nincs példaképem, senkire sem mondanám, hogy maximálisan, mindenben olyan szeretnék lenni, mint ő. Vannak, akiket tisztelek, egy-két dolog van, amit követendőnek tartok bennük, másokat pedig nem.

Anyám nem tökéletes anya, követett el súlyos hibákat is, de rengeteget kaptam is tőle. Tudom (most, magam is szülőként még jobban), hogy mindig a legjobbat akarta nekem, teljes szívéből szeret, és áldozatokra is képes volt értem. Azt hiszem, ez az , ami igazán számít. A hibáiból is tanultam, odafigyelek arra, hogy szülőként ne kövessem el én is ezeket.

Nem tekintem a példaképemnek őt, de nagyon szeretem, és hálás vagyok neki, ezt kézzelfogható módon is kimutatom, ahányszor alkalmam nyílik rá.

Anyukam nem a peldakepem(mert nincsenek peldakepeim) de a legcsodalatosabb ember akit valaha ismertem es hihetetlenul szerencsesnek erzem magam azert, h o az anyukam:-)

Ha tudnam h olyan jo ember es anya leszek mint o akkor talan szulnek gyereket, igy viszont inkabb nem:-)Nekem o a legjobb ember akit valaha ismertem es tok vicces, h a napokban ereztem vmi parfumot egy not es az jutott eszembe, h jeee "anyu szaga van":-))

Szoval nekem Anyu a minden, es a Nagyim es egyebkent az apukamat is szeretem, csak ot mashogy:-)

Nem.

Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy közönyös volt. Tudomásul vette, hogy létezünk (én és a bátyám), de egyszerűen nem érdekeltük annyira, hogy időt, pénzt vagy gondolatot áldozzon ránk.

Hazajöttünk oviból, később suliból és a szobánkban kellett játszani néma csöndben, vagy elvert, mert zavarjuk a tv nézésében. 6 évesen még kint voltam az utcán este 10-kor, hazaértem éjfélre, már rég aludt. Később lett mostohám is, aki miatt megutáltam őt is, mert nem védett meg előle :(

Legalább azt megtudtam, hogy milyen nem akarok lenni.

20/L

Nem tekintem peldakepnek..se apumat se anyumat

sosem ereztettek h szeretnenek..a noveremet szeretik csak.amikor 1x volt 1oriasi veszekedes es kijottek belolem ezek a dolgok(noveremmel veszekedtunk) anyum akkor is ot vigasztalta en nem is erdekeltem...aztan csodalkozik h puszit is undorodva adok neki ilyenek utan.alig varom h lelephessek.