Ezt hogy kezeljem? Utálom, nem akarok 15/L

Megértem, hogy egykeként most nehéz: osztozni kell anyán.

Tudod,a terhes nők a hormonok miatt kicsit megváltoznak,és természetesen most több figyelmet kap a magzat. Légy tekintettel rájuk. Anyukádnak most nehéz lenne még veled is harcolni- nyilván érzi valamennyire azt, hogy nem tetszik neked a helyzet.

Most olyan 13-14 éves lehetsz, igazi nagylány. Anyád nagyon boldog lenne, ha mellette állnál és segítenéd őt most és mikor megszületik a kicsi. A tesódat majd megszereted..

azt írtam 13-14 lehetsz... bocs. nem figyeltem: 15...

Nem mindegy. Még érettebb viselkedést várnak tőled.

A barátnőmnek 20 évesen született kistesója.

Könnyű úgy rajongani valakiért, ha soha nem éltetek együtt.

Jelentkezz át másik gimibe és előre mondd meg, hogy nem fogsz vigyázni a kistesóra.

Egyebet nem igazán tehetsz, sajnos ebbe nem szólhatsz bele. Egyébként megértelek, én már ovis koromban is rettegtem attól hogy kistesóm lesz és előre megvoltak a terveim, hogy adott esetben hogyan teszem el láb alól, amikor a szüleim nem látják. Szerencsére nem volt rá szükség, egyke maradtam. Kamaszként azt hiszem, még jobban kiakadtam volna.

Már lejárt a kérdés, azóta a tesó is 100, hogy megszületett, szóval csak a válaszok miatt írok ide.

21 vagyok, már nem lakom otthon, így, ha a szüleim esetleg akarnának egy kisbabát, akkor örülnék a boldogságuknak - de haza nem nagyon járnék, mert egyszerűen ki nem állhatom a gyerekeket. Mikor az öcsém született, még csak három éves voltam, és arra emlékszem, hogy éjjel-nappal visított, mint a vett malac, és nem tudtam tőle aludni, pedig egy hároméves gyerek elvileg úgy alszik, mint a tej. Hát én nem.

Nagyon szeretem a testvérem, ez tény, de azért az első pár évet egy kisgyerekkel nem csinálnám újra.

A kérdezőt lehet savazni, de le is írta, hogy nem állhat az édesanyja boldogságának útjába. A "másik gimi"-ről meg annyit, hogy az "én szellemileg nem is ép" mondatrészt úgy értelmeztem, hogy van valami fogyatékossága, tehát az se biztos, hogy átveszik. És igen, hoztak egy döntést a feje fölött, mert ők tartják el, és neki Csönd a neve (emiatt a hozzáállás miatt én leléptem otthonról, amint lehetett - csak mondom...), de azért nehogy már tapsikolnia kelljen örömében egy olyan döntés miatt, amit nem ő hozott, mégis gyökeresen megváltoztatja az életét. Most voltam kamasz, pontosan emlékszek, mennyire pocsék azt érezni, hogy te nem tehetsz semmit, csak sodródsz az árral (a tanáraid, szüleid döntésével), és próbálsz nem elsüllyedni.

21/L