20-25 éves kor felett törvényszerű az elmagányosodás, ha valakinek nincs párja?

Most leszek 26, úgyhogy kezdek benne lenni a korban. Én is megértem, hogy kevesebbet érnek rá az emberek és szerencsére azt tudom mondani, hogy nem tojnak a fejemre, mert keresnek, csak már nem napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Legalábbis azokkal, akiknek már komoly kapcsolatuk van. Biztos nem lenne ilyen nehéz, ha nekem is lenne komoly kapcsolatom, de most mit lehet csinálni? Ha görcsösen keresek párt, az sehova nem vezet. Úgyhogy inkább keresek barátokat, a párkapcsolatot meg majd hozza az élet. De ez így nagyon megnehezíti, hogy már mindenki a családalapításnál tart az életben...ráadásul törvényszerű, hogy előbb-utóbb mindenki talál párt, tehát ha új barátokat találsz, az se biztos, hogy ők mindig ott lesznek.

13 Van benne igazság, amit mondasz. Ilyenkor igazából csak az van meglőve, akinek nincs párja. Sokkal könnyebb volt új barátokat találni a suliban. Így visszagondolva sose hittem volna, hogy ekkora előnye van a bezártságnak, akkoriban utáltam. De így, hogy "szabadok" vagyok, sokkal nehezebb. Másokon is azt látom, hogy a középiskolás, meg általános iskolás barátaikból élnek. Nekem is voltak ott barátaim, de nem voltak tartósak egyáltalán, ahogy vége lett a sulinak, mindenki ment a maga útjára.