Szeretem, de elviselhetetlenül gyerek. Mit tegyek?

Volt már hasonlóhoz "szerencsém" :( Több, mint 10 év volt, az utolsó években már nem lehetett vele megbeszélni azokat a dolgokat, amik nekem rosszul estek tőle, mert folyton megsértődött. Mondjuk ilyeneket nem mondott nekem, de bántott másképp, a viselkedésével, azzal, hogy olyan arrogáns módon, durván "szólt rám", és gyakran mások előtt is, hogy teljesen meg tudtam semmisülni tőle, égtem, mint a rongy. Aztán persze nem volt kivel megbeszélni, mert jött a sértődés (jobb esetben), rosszabb esetben nem is emlékezett rá, hogy miket, vagy hogyan mondott, és persze, hogy én voltam akkor is a túlérzékeny.

A lényeg a lényeg, hogy egy ilyen kapcsolatban én nem voltam egyenrangú fél, és véget is vetettem neki.Tanácsot nem tudok adni, minden kapcsolat más, és mindenkinek más a tűrőképessége.

Barátnőm járt így. Párja szavajárása az volt, hogy "te egysejtű". Ugye, mindenki vágja, milyen értelemben használta...

Mikor nem bírta a barátnőm, azt mondta a pasinak, hogy mégegy "egysejtűzés", és ő elmegy. Persze a pasi nem vette komolyan, puffogott még, aztán lenyugodott. A következő kisebb vitácska alkalmával megint "egysejtűzött". Barátnőm elővette az ágy alól a bőröndöt, bepakolt pár ruhát, meg a munkájához szükséges mappákat, és eljött hozzám (megbeszéltük, hogy ha ez lenne, jöhet). A pasija duzzogot egy napot, aztán elkullogott hozzá. Kiderült, hogy ő egyszerűen nem veszi annyira észre a saját bezsédében ezt, és azt sem gondolta, hogy ennyire bántó, hisz ez csak egy szófordulat a részéről, és nem gondolja komolyan. És ezt tényleg őszintén mondta, csak a viták hevében nem akar az ember ilyenekkel engedni az igazából. Megbeszélték, azóta a pasas nagyon vigyáz a szájára, má tán le is szokott erről.

Annyit akarok mondani, hogy talán nem evidens neki 100%ig, hogy mit is mond, és kinek is, és te ezt hogyan is fogod fel. Vágd az arcába, hogy ő ezzel konkrétan lehülyéz, és ezt nem mondhatja komolyan. Ha igen, akkor mindegy a kapcsolatnak, lépj le, nem lesz itt semmi. Ha magába száll, és belegondol, hogy élete párját hülyének nevezi egy fogkefe miatt (példa), akkor megéri a megbeszélést.

Fura hozzáállás. Egyrészt azt írod, nem tűrsz ilyesmit attól, aki "állítólag szeret".

Másrészt azt írod, "szereted, de".

A szeretetben nincs DE. Vagy szereted ilyennek, vagy nem. Gondold át.

5 év hosszú idő, talán egy kis szünetet kellene tartanotok... nem végleg szakítani, csak megbeszélni, hogy 1 hónapig külön éltek, minimum szinten érintkeztek csak, és az alatt lehet gondolkodni, hogy egymással akarjátok tovább folytatni, vagy sem... jobb nem jut az eszembe.

Az én páromat is gyerekesnek tartom bizonyos esetekben, csak más módon gyerekes: az általam felvetett problémáknál nem megsértődik, hanem beveti a kivertkutya nézést és mint egy ötéves kisfiú nyöszörgi, hogy neharagudjakmárrá... ezzel persze nem oldódik meg semmi, csak velem is a szőnyeg alá söpörteti a problémát, neki ez a megoldási módszere - 1 éve vagyunk együtt.

32/N

10.30-nak

Ha szereted a párod, minek szivatni egymást a szünettel.

Ha nem szereted, akkor meg szünet=szakítás.

Szünetet kérni tisztességtelen azzal a féllel szemben, aki jobban szeret. Végig reménykedni fog, pedig a szünet csak arra jó, hogy a csajozást/pasizást legalizáljuk (nem vagyunk együtt, nem megcsalás), illetőleg egy biztonsági háló, hogy ha nem találsz jobbat, a másik tárt karokkal vár vissza, hiszen megbeszéltétek, hogy csak szünet.