Nem érzem otthonosan magam, pedig a szüleim ezért a házért gürcölnek. Van aki próbálta már mindkettőt, de jobban szeretett lakásban élni?

Én kertes házban nőttem fel, és nagyon vágyom már sajátra. Most egy kis társasházban van lakásom, jó a környék, minden közel, van belső udvar, nagy erkély, de azért mégsem ugyanolyan...

Egyik rokonom viszont tetőtéri lakásban nőtt fel, és amikor ingatlanválasztásban voltak a férjével, akkor maguknak is ilyet vettek olyan árban, amiből simán kijött volna kertes ház is. Úgyhogy nem vagy egyedül:-)

Annak idején, mikor 16 voltam, a belvárosból, panelből költöztünk ki " végre " egy közeli faluba, kertes-családi házba. Gyűlöltem ott lakni, bejárós lettem, ráadásul kocsival sem tudtak fuvarozni, szóval buszhoz kötötté váltam, és az ilyenkor kedvelt, vágyott közösségi programok mind a városban voltak. Nekemeg utolsó busszal hazamenni...ehh. Nálunk sincs járda, pedig gyakran járnak kamionok is. Morbid, de később már a szüleimnek se tetszett ez a helyzet annyira, pedig ők tényleg kertes házban nőttek fel.

Nyugi, nem vagy egyedül, de fiatal vagy és könnyen másfelé veheted az irányt!