Ti mit tennétek, ha tudnátok, hogy édesapátok pár éven belül meghal?

Az én apám most volt 60, a múlt hónapban. Súlyos szívbeteg, transzplantáció nélkül max. 2-3 évet adtak neki. Transzplantálni viszont max. 62 éves korig lehet...Várakozunk, már listán van.

Súlyos alkoholista volt a szívbetegsége előtt (5 éve), füstöl, mint egy gyárkémény, cukorbeteg, és túlsúlyos, a havi gyógyszeradagja egy fél fizetés.

Hogy mi tudunk tenni? Semmit. Várakozunk, reménykedünk, óvjuk, ahogy csak tudjuk. Jobb belátásra nem lehet téríteni, hogy tegye le a bagót, plusz majd' 30 év alkoholizmusa is meghozta a gyümölcsét.(Hálistennek azóta egy kortyot sem iszik.)

Még nem gondolkoztam el, hogy mi lesz, ha ő nem lesz. Nem tudom ezt most így felfogni, belegondolni sem szeretnék.

21L

"füstöl, mint egy gyárkémény, cukorbeteg, és túlsúlyos"

És felkerült a listára?

Beszélgetnék vele, hogy miért teszi ezt. Nem számon kérve, hanem valahogy megpróbálni kideríteni, hogy mi az oka.

Ha ennyire tudatosan leépíti magát, annak talán valami lelki oka van a háttérben.

Az édesapád felnőtt ember, valószínűleg pszichésen nincsenek rendben nála a dolgok. Nehéz helyzetben vagytok, próbáljatok a lelkére beszélni és erősíteni abban, hogy igenis fontos a számotokra. Alkoholizmusból nagyon nehéz felgyógyulni, de legfőképpen neki kell akarnia. Tartsatok elé "tükröt" szembesítsétek a problémáival. Valahol valamikor történt az életében, amiért kiégett, erre próbáljatok rákeresni és együtt megoldani. Én biztos vagyok benne, hogy számodra előkelő helyet foglal el, mert ha nem így lenne, nem fordultál volna segítségért!

Én 4hónapja veszítettem el az édesapámat, mit meg nem adnék, ha még velünk lehetne! Magamat vádoltam, hogy talán nem figyeltem rá eléggé, de őt a halálos kór elvitte! Most rajtad a sor! Talán még visszájára fordíthatod!

Nagyjából ugyanazon mentem keresztül, mint amin te, egy-két apróságtól eltekintve.

Sajnos nem tudtunk apukámmal mit kezdeni, pedig okos, művelt, értelmes, nagyon szeretnivaló ember volt korábban. Két éve halt meg és nekünk végig kellett nézni, ahogyan tönkreteszi magát. Megpróbáltunk mindent, beszélgettünk vele, elmondtuk, hogy szeretjük és szükségünk van rá, megadtunk minden segítséget. Tisztában volt azzal, hogy mi lesz a következmény, mégsem tett ellene semmit.

Sokszor bennem is felmerült, hogy egyszerűen öngyilkos akart lenni, csak nem a gyorsabb utat választotta.