Normális, hogy hülyén érzem magam emiatt?

Nem.

Miért kellene neked alkalmazkodni bárkihez is?

Igen, te is szeretnél már ott tartani, ez érthető, de vőlegényed van, akivel kilátásban van már az esküvő! Türelem! ;) Van, akinek még egy rendes kapcsolat sem jön össze.

Nem, nem vagy normális. 21 évesen tudhatnád, hogy előtted az élet, nem maradsz le semmiről, és annál jobb, minél felkészültebben vágsz bele a családalapításba. Tudnod kell, hogy minden döntés nyereséggel és lemondással is jár. A házas/gyerekes ismerőseid sok olyan előnytől esnek el, ami számodra még adott, és emiatt irigyelhetnek téged. Az ő életük sem lett rosszabb, mert az új helyzet sok örömöt hoz az életükbe, csak más. Pl. számukra nehezebb már egy újabb szakma tanulása, vagy munkahelyváltás, nyaralás megszervezése, költözés, bármi, ezzel szemben számodra nem lesz nehezebb a házasság és családalapítás csak azért, mert még nem tetted meg, és ugyanannyi örömmel jár majd. Miért érzed úgy, hogy az életed legnagyobb kiváltsága, hogy hamarosan házas leszel te is? Az élet erről sokkal többről szól, és ha nem találsz rá, sivár életed lesz, miután kirepülnek a gyerekeid 35 éves korodra..

Ha mondjuk 30as lennél és nem lenne mág párod sem, akkor érthető lenne. De 21 évesen? Amúgymeg nem hiszem, hogy olyan sok nálad fiatalabb menne férjhez, vagy vállaéna gyereket, hisz 20 évesen még épp hogy befejezték a sulit, az átlag nem házasodik még ilyenkor. Én 27 éves vagyok, de a velem egyidős ismerőseim nagyrésze még nincs megházáasodva és gyerekük sincs.

Én 23 vagyok és nem érzem hülyén magam emiatt. Ha valaki továbbtanul, akkor érhető, hogy 21 évesen nem esküszik és szül gyereket....