Egyet értetek azzal a ténnyel, hogy ha a szülők kapcsolata maximálisan kihat a gyerek párkapocsolatára?

kis off:

megtalálhatom vhol Csernusnak erről az előadását v vmi ilyesféléjét?

köszi előre

Én nem hallgatok még pszicho-t,csak akarok-jelenleg egészségügyire járok-érdekel a genetika is,ami szerintem azért a pszichológia szempontjából elég fontos,csak sokan szemet hunynak felette...

/az egyik válaszoló/

Bizonyára nagy élettapasztalatod lehet, ha pszichót hallgatsz és körülnézel és azt látod, hogy boldogok a körülötted lévő rossz kapcsolatban lévő szülők gyerekei... még... Nem tudom, vajon 20 év múlva is így nyilatkoznál?

Valószínű ha már Csernussal indítottad a kérdést, neki picivel több tapasztalata lehet.

Hosszabb távon lehet az ilyen dolgokat látni, akár a saját életedben, akár a körülötted élőkében, ha évek múlva visszanézed, távolabbról.

20 évesen még én is azt láttam, hogy boldog leszek a párkapcsolatommal semmi gondom nem lesz és körülöttem is mindenki az. Mára elváltam és azt látom, hogy bizony akármennyire is meg akarja az ember váltani a világot, a szülők igenis óriási hatással vannak ránk.

Én ezt így gondolom.

35/L (ja, és én is hallgattam pszichót, ha ez annyira számít)

Nagyon sokat számít a szülők kapcsolata. Az én szüleim nem váltak el, de nem szeretik egymást, simogatás és rokonai a családunkban teljesen idegenek. Ha hazamegyek a párommal, kellemetlen érzés, ha a szüleim előtt megcsókol, vagy csak ad egy puszit a számra.

Viszont nem 100%-ban számít: kereshet az ember más mintákat. Én korán, 14 évesen elköltöztem otthonról és még 18 sem voltam, mikor együtt éltem az akkori párommal az ő családjánál. Akkor azt a példát láttam (szerető család, ahol nem kínos a szeretet kifejezése), és mivel úgy gondoltam, hogy jó, igyekeztem is átvenni, ha nem is sikerült teljesen. Ma kicsit felemássá váltam: a szeretet megnyilvánulásait fontosnak tartom a párommal, egy-egy puszival vagy öleléssel soha semmi gond nincs - viszont ha meglátogatjuk a szüleimet, előjön az az érzés, hogy ilyet "nem szabad" csinálni.

Szerintem a szülői példa főleg akkor hat az emberre,ha az pozitív,legalábbis,ha az ember szeretgetést,ölelgetést látott egész életében,egyszerűen átragad rá is,mert így szokta meg,erre van igénye!Az én szüleim imádták egymást,én soha,még 30 évesen sem szégyelltem megfogni a kezét,megpuszilgatni,vagy megölelgetni az anyukámat,és az apukámat,nyilvánosan és a lakásban sem!Sajnos most már csak az anyukámat szeretgethetem,mert az apu elment közülünk!De ez vonatkozik a barátaimra is..egyszerűen,ha szeretek valakit,nem bírom azt megállni,hogy ne ölelgessem meg,egy minimális testi kontaktus ne legyen köztünk(természetesen csak az ésszerűség határain belül!

Hiszem azt,hogy aki nem élte meg életében ezt a szeretetteljes légkört,az vágyhat ugyanúgy az ölelésre,hisz mindannyiunkban benne van ez a fajta igény,de biztos vagyok benne,hogy esetenként visszafogottabbak,tartózkodóbbak,mint mi,akiknek egész életünkben ez volt a természetes!Ilyen értelemben írhatta szerintem Csernus,hogy hatnak ránk a szülői gyökerek(bár hozzáteszem,nekem se tartozik a kedvenc "celebjeim" közé!

Gondolom, hogy nagyon fiatal vagy meg. A szuleid amikor ugyanilyen fiatalok voltak, mint te most ok is olelgettek es puszilgattak...stb. egymast, ugyanugy, mint az ismeroseid. De legtobbszor ez csak a kezdet. Aztan az eskuvo utan mar kevesebb lesz a puszi, amikor megszuletnek a gyerekek akkor pedig meg kevesebb lesz a puszi. Aztan ahogy jonnek a gondok, a szurke hetkoznapok, ugy el is mulnak az olelesek, meg minden amit felsoroltal. Ez a legtobb helyen igy van! Nem mindenhol, de a legtobb helyen.

Szerintem te meg nagyon fiatal vagy, es azt gondolod, hogy az osszes, most meg puszilgatos ismerosodek igy fognak megoregedni. Szerintem viszont nem.

Az egesz eletunkre kihat az, hogy mit hoztunk otthonrol. Hogy mit lattunk, hogy miben nottunk fel. Ez nemcsak a puszival kapcsolatban van igy, hanem mindennel. Szerintem.

Pl. a baratnomeknel teljesen termeszetes volt az otthoni meztelenkedes. Nalunk viszont abszolut tabu volt ez a csaladban. A baratnom abszolut nem szegyenlos, en viszont nagyon is az vagyok.

Bocs,hogy megvédem a második válaszolót,de szerintem nem kioktatott téged.Nekem is egyből az jutott eszembe mikor olvastam,hogy a szüleid előtt csinálod?Mert lehet,hogy ök is ugy viselkednek egymással mint te a pároddal,csak nem elöttetek csinálják.

És igen ebből a szempontból kihat a szülők viselkedése a gyerekére,hogy mit csinálunk a másik előtt.Ha a gyerek sok puszit meg ölelést lát a szülitől akkor ő is meri majd a párját a szülei előtt ölelgetni és puszilgatni.

Én nem értek egyet ezzel. De ez már nem az első dolog, amiben nem értek egyet Csernus gondolatmenetével. Nem kell elhinni feltétlenül, amit ő mond, mert a véleményének legfőbb támasza az, hogy ő pszichológus, aki "bizonyára ért hozzá". Na de a kérdés nem erről szólt, bocsánat. :D (De most, hogy mondod, tényleg mindig a szülőkre vezet vissza mindent a fickó, ahogy hallottam pár interjút/beszélgetést vele.)

Ha így lenne, az azt jelentené, hogy a szülők és a gyerek személyisége is "öröklődne" úgymond, ily módon. Mert az emberek gesztuskészlete a személyiségük része, hogy milyen társas lények, satöbbi. Esetleg az otthoni szokások befolyásolóak lehetnek természetesen, de ezt viszont nem feltétlenül korlátoznám le a szülők kapcsolatára, hanem tágítanám a szélesebb családra. Mert nincs olyan ember, aki 20 éves koráig a szülein kívül nem lát más lényt.

1, természetesen kihat, és az hog ymennyire és hogyan, kortól függ

2, én nem értek itt pár bejegyzést, ugyan miért ne lehetne szülő előtt a gyereknek, legyen az tini vagy idősebb, megcsókolni a párját, akár "vadabbul" is? ez egy fajta megjátszást jelent, aminek soha nincs jó vége, és innen a következő pont

3, sokan egy kicsit eltúlzott jelentőséget tulajdonítanak az intim-szférának pontosabban rá fogják arra is ami nem az. nem heves szexelésre gondolok egymás előtt, de akár baráti akár rokoni társaságban ez a csókolózás tilalma engem kiakasztott és komolyan képmutatásnak tartanám, ha nem látnám az enyéimet csókolózni ha nekik ahhoz van éppen kledvük az asztalnál fél percre. miért kell ilyen szemellenzősnek lenni?

4, aztán az sajnos gerenrációs probléma, hogy a sexről nem tudnak nyíltan beszélni, mert sajnos a szülőknek is komoly problémájuk van egyáltalán a sexxel. már hogy tudnának beszélni róla? sajnos ez tabu a legtöbb családban, és egy értelmetlen, buta tabu, de ez van, mi ilyen zárt nép vagyunk sajnos. talán a mostani huszas-hatmincas generációnál látok egy hatalmas nyitást, akik már képesek erről beszélni, de bizonynagy számban még mindig nem ez a jelmmező.

5, összességében tehát a válaszom: igen, kihat, nagyon is, de olvass bármilyen pszichológiát, aztán elgondolkozhatsz az okokon