Mit tegyek hogy végre elfogadjon?
Férjemmel fél éve házasodtunk össze és előző házasságából van egy 17 éves fia. A probléma pont vele van. Tudni kell róla, hogy eléggé el van kényesztetve, és amikor megkérem, hogy segítsen nekem valamiben, általában az a válasz, hogy van jobb dolga is vagy csak később fog tudni ráérni vagy rosszabb esetben vissza is beszél. Férjemmel egyáltalán nem viselkedik így. Nagyon sokszor beszéltünk, hogy mit tegyünk vele, férjem szerint még várnunk kéne egy kicsit amig megszokja az új helyzetet. Igazándiból türelmes vagyok, de az utóbbi időkben már kezdett rosszabbodni a helyzet, férjem is észrevette, hogy elég frusztrált vagyok a viselkedése miatt, ezért beszélt vele, de azzal is csak annyit ért el, hogy még jobban ellenem fordította, és azzal jött oda hozzám (idézem) "te csak panaszkodni tudsz apámnak?" Ennél a pontnál már nagyon elgondolkodtam, hogy pofon vágom, de én a normális kommunikáció híve vagyok, úgyhogy ismételten próbáltam vele beszélni, fel is ajánlottam, hogy elmehetnénk valahova, de érdekes módon pont akkor találkozik a barátaival vagy a barátnőjével.
Tegnap volt egy nagyobb veszekedésünk, ami úgy kezdődött, hogy kapott egy rossz jegyet abból a tantárgyból, amiből bukásra áll, mondta hogy pedig ő tanult, ne jöjjek folyton az elvárásaimmal, azt csinál, amit akar, és bevágta előttem az ajtót. Még ezek után is próbáltam higgadtan kezelni a dolgot, szóval egy kis idő után, amikor úgy gondoltam, hogy lenyugodott, bementem hozzá, ő pedig azzal a lendülettel elküldött, hogy mi jogon merek bemenni a szobájába, nagyon kezd elege lenni belőlem és elment a barátnőjéhez.
Férjem késő estig dolgozott, szóval csak akkor tudtam neki beszélni erről amikor hazaért. Ezzel már neki is betelt a pohár és felhívta, hogy beszéljen vele. Ma délután pedig hazajött, de még csak bocsánatot sem kért tőlem a viselkedéséért, sőt azóta hozzám sem szól.
Nem tudom volt-e valaki ilyen vagy hasonló helyzetben, de szeretnék kérni tanácsot, hogyan érjem el, hogy ne legyen több vita közöttünk, és akármennyire is nem én vagyok az anyja, de szeretném, ha normális kapcsolatom lenne vele.
Hagyd békén! Majd az apja intézi a dolgokat. Fél év nagyon kevés idő, hogy összeszokjatok, és ha árulkodsz az apjának, úgy érzi, betolakodó vagy, és ő lett a felesleges harmadik, akit senki nem ért meg.
Szobájába meg tényleg ne menj utána.
Nem kell ennyire erőltetni a dolgokat, túl sok vagy neki, és már "majdnem" felnőtt ember, ne kezeld gyerekként.
"és már "majdnem" felnőtt ember, ne kezeld gyerekként."
Akkor ne viselkedjen hisztis gyerekként.
"ha meg valami bajod van vele azt neki mond, ne apucihoz rohangálj árulkodni."
Mondta neki is. Nem tudsz értelmezni?
Amúgy házastársak nyilván megbeszélik a gondjaikat, kivel beszélje meg, ha nem a férjével, aki egyben a gyerek apja is?
17 éves, eze a korszak a legtöbb emebrnék hasonlóan apósik le,,
"Hagyj béke , nincs hozzá közöd..ne szőlj bele, nem mondom meg hova megyek, az én életem, én döntöm el, ne gyere be, 'az én szoban az en magánszférám'...stb"
Ez a tinilázadás.
A felének köze soncs hozzád, és ahhoz, hogy az apja felesége vagy, mégis kiválő célpont vagy, így nem kell a szülei vel konfliktusba kerülnie.
Hagyd békén, ne akard annyira, hogy elfogadjo . Nem tudsz érte sokat tenni, majd ha a hormonok 1-2 év mulva lenyugszanak akkor fog "emberien" viselkedni.
Most mindinnel amivel tudja, hogy bánthat bántani is fog.
Eztán is avass be az apját, de kerd, hogy ne szóljon bele olyanba,, ami a te vésésed..
Nem segít..
Ha a fiú beszól, hogy árulkodsz elmondod, hogy aggődsz ( jegyek míatt pl) és tudod, hogy neked nincs beleszólásod úgy érzi, így jelzi annak a problémat aki ek van..
Ha majd meg tudjátok egymásközt oldani, akkor nem fogsz "árulkodni"
Persze akkro is elmondod, csak nem kell az apjának közbelépni
Kégy határozott, ne akard a kegyét keresni, a ti ik ek erre radarjuk van, mintpahogy a gyerekeknek is, csak ők ki is játszák ellened.
Te vagy a felnőtt.
Felnőttkent pedig tudhatod azt is, hogy benne van a pakliban, hogy nem kedvel, hisz nem kötelező, mindenkit nem lehet.
Hagyd meg neki a lehetőséget, higy ne kedvelljen ha nem akar...majd amikor kinövi ezt az időszakot, akkor normalizálődik a helyzet.
Kitartást kívánok
"Tegnap volt egy nagyobb veszekedésünk, ami úgy kezdődött, hogy kapott egy rossz jegyet abból a tantárgyból, amiből bukásra áll, mondta hogy pedig ő tanult, ne jöjjek folyton az elvárásaimmal, azt csinál, amit akar, és bevágta előttem az ajtót. "
Bízd az apjára a nevelést. Ha nem ilyen nagy lenne, mást mondanék, de ebben a korban már nem leszel a pótanyja, nincs jogogd számon kérni. Inoább légy az apja jó fej új felesége, akivel lehet a problémákról beszélgetni, mint egy új idegen, aki számon kéri őt.
Gondold bele magad az ő helyzetébe. Az apja nője számon kéri őt. Mi jogon? Gondolja - jogosan - és rád vágja az ajtót. Szerintem én is így tettem volna anno.
A nevelése nem a te dolgod. Azt bízd az apjára.
Figyelj, szállj le róla!
Engem is rhadtul tudott idegesíteni a mostohaanyám:
- MINDENBE belepfázott! De bármit csináltam, SEMMI nem volt jó neki.
- engem is a tanulással szpatott - egyenesen lebénázott, mikor megbuktam anatómiából, mert azon mit nem lehet megtanulni? "Én is tanultam, és 5-ös voltam belőle". Mire odaadtam neki az egyik jegyzetemet, erre láttam, hogy megnyúlik az arca. De persze, rögtön le kellett szólni, ki nem bírta volna.
- bejárkált a szobámba - na, erre külön ugrok, ha én nem megyek be az övékébe, ő mi jogon mászkál az enyémbe (pláne, hogy otthon sem vagyok?!)
Ja, és én 20 voltam, mikor ezek mentek, egyszerűen nem bírta ki, hogy ne dedósként kezeljen > na, EZÉRT nem szívesen beszéltem/programoztam vele.
Amúgy miben kéne segítenie? Kitakarítani? Ha a szobáját rendben tartja, már elég - főleg, ha mást eddig sem csinát.
Egyáltalán minek meg hová akarod elhívni?! Nem veszed észre, hogy nem kíván jópofizni veled - tök érthető módon?
A tanulással se cs.sztesd, se semmivel, hagyd békén, nem kell eőrletni a dolgokat.
Figyelj, te csak egy nő vagy, akit dug az apja, semmi egyéb, ne legyenek elvárásid vele szemben, mert nem lehetnek - főleg, hogy te költöztél oda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!