Fiatal (18-28), együtt élő párok, milyen az életetek?

Én 22N vagyok, párom 24F. Jelenleg több mint 2,5 éve vagyunk együtt.

Albérletben élünk, 4 hónapja.

Természetesen tervezünk majd saját házat venni, de most ez egyelőre csak szép álom :)

Házat akarunk, de most albérletben panelban lakunk, valameddig az is jó.

Házimunkát 90%-ban én végzem, maradék 10% az, amit ránoszogatok a páromra. Én takarítok, főzök, bevásárlást közösen szoktuk.

Külön nem bulizunk, néha barátokkal összeülünk valahol.

Gyerek nincs, fiatalok vagyunk, természetesen ha majd egyszer lesz házunk, stb, akkor akarunk majd :)

Háziállat nincs, halak vannak akváriumban csak :)

Közös kassza van, szülők nem támogatnak pénzügyi téren, hiszen dolgozunk, külön élünk tőlük, mi dolgunk mostmár a felnőtt élet.

Problémánk annyira nincs, néha összezörrenünk, de nem vészes. :)

Feléd mi a helyzet?

22N

1-es vagyok,

azt még hozzátenném, hogy a párom is tud főzni, tehát nem ügyetlen, de ő ritkán szokott, havi 1-2 alkalommal TALÁN.

Takarítást magától nem veszi észre, úgyhogy az 100%-ig rám hárul.

- L26/F28, 10 éve vagyunk együtt

- Saját lakás (fél éve vettük). Új építésű, városközpontban Pesten

- szülőktől távol (ők vidékiek, Heves megye)

- Házimunka: fiú mosogat. Minden mást én csinálok, de mosogatáson kívül nem is szeretném, ha mást csinálna, mert szeretem a házimunkát. Főzésnek nincs felelőse, mikor/ki csinálja. Olyan fele/fele arányban főzünk.

- szabadidőben az esküvőnket szervezzük :), filmezünk, kutyát sétáltatunk, bulizni járunk, szexelünk

- gyerek nincs, jövőre szeretnénk "legyártani" a csemetét, kutya van

- abszolút közös kassza, dolgozunk mind a ketten, szülők szülinapra, karácsonyra, húsvéti locsolásért adnak 10-20 ezret.

- problémák: most így kifejezetten nagy probléma nem jut eszembe, inkább csak ilyen kis apróságok, mint horkolás, csámcsogás. Aggódni a babán szoktunk, hogy sikerül-e, minden oké-e nálunk.

26L és 31F, több mint két éve járunk, és egy éve lakunk együtt.

Az ő (saját) lakásába költöztem, jelenleg a fővárosban élünk, és egy jó darabig nem is szándékozunk elköltözni - kényelmesebb a munka szempontjából.

Az én apám kb. fél, az ő szülei két órányi autóútra laknak.

Együtt takarítunk, főzünk és bevásárolni is közösen szoktunk (kivéve hétköznap, vagy, ha vmelyikünknek extra kívánsága van).

Szabadidőnkben itthon vagyunk, vagy kirándulunk, beülünk kv-zóba, sörözni. Többnyire együtt szórakozunk, bár ő heti 1x a saját barátaival van (vízipipa, ilyesmi), én meg a barátnőimmel.

Bulizni nem, koncertekre járunk, oda legtöbbször közösen, kivéve, ha későn kezdődik/nekem nem tetszik az konci.

Nincs gyermekünk, én nem tervezem, jelenleg belehalnék, vagy súlyos kérosodással jönne a világra, és háziállataink sincsenek (bár egy macska... <3)

Külön kassza, bár az én pénzem orvosokra és kezelésekre megy, így az övéből élünk, a szülők nem támogatnak.

A soványságom, a pajzsmirigy- és hormonproblémám a gond, ezek miatt nagyon aggódik, és vitázni is szoktunk rajta néha. Reméljük, a kezelést követően javulni fogok, különben soha nem lehet gyerekem, vagy záros határidőn belül meghalok.

28N es 35 F. Van saját lakás, a jövőt kertes házban képzeljük el, lehetőleg nem túl messze a szüleimtol (de nem is a szomszédba). Kb 2-3 év múlva szeretnénk megejteni a ház vásárlást. Falun szeretnénk lakni egyebkent, most városban élünk. A házi munkát megosztjuk, de főzni mindig en főzök. Most jon az első babank, en mar emiatt nem dolgozok, igy a házi munka most az en reszortom egyedül. Házi állat nincs es nem is szeretnek amíg lakásban lakunk. Késobb jo lenne egy kutyus. Teljesen közös kasszan vagyunk. Szabadidőnkben jövünk megyunk, változó hogy mikor hova, általában kitalálunk valamit. Bulizni nem járunk mar egy ideje, a férjem el szokott menni beülni barátokkal, néha vele megyek néha nem. Van hogy o nem jon ha en baratnozok, nem vagyunk

féltékenyek. Szülők nem támogatnak, de nem is kell. Nincsenek komoly problémáink. En most a baba miatt aggódók (inkabb izgulok), milyen lesz, egészséges legyen, mi lesz utána... Ilyenek. Mi mindent meg tudunk beszélni, igy igazából nincs megoldatlan, krónikus problémank vagy feszültség közöttünk.

Mindketten 24 évesek vagyunk, 6 éve együtt, ebből 5 éve együtt élünk, 2 éve házasok :)

Albérletben élünk Pesten, sajátot akkorra tervezünk, ha nem kell hozzá túl nagy hitelt felvennünk. Én inkább házpárti vagyok, a férjem lakást szeretne, de nyilván tudunk kompromisszumot kötni. Maradnánk a város határain belül. A szülők az agglomerációban élnek, de békét hagynak nekünk.

Mivel én itthonról dolgozom, a házimunka jó részét én végzem. A férjem cserében elmosogat néha, porszívóz, kis vásárlásokat ő bonyolít. Szabadidőben én sportolok, zenélni tanulok, ő leginkább kockul :) Sokat sétálunk együtt, eljárunk a közeli cukrászdába vagy kínaiba, hétvégeken kocertekre járunk, igyekszünk városlátogatásra menni vagy olcsóbb kis programokat szervezni, ő pl. nagyon szeret minigolfozni :) Én inkább bárokban szoktam minőségi időt eltölteni (tehát nem rongyosra inni magam, nem ez a cél), ő viszont ilyen tekintetben nem eljárós, így leginkább nélküle megyek. Házibuli, ilyesmi nálam is kilőve, a részeg társaságot nem bírom.

Gyereket egyelőre nagyon nem tervezünk, viszont van két tündéri cicánk. Van velük is éppen elég baj :D

Közös kasszán vagyunk, szülői támogatást nem kérünk és nem is kapunk. Anyukám néha idead egy-két apróságot, mint pl. nem használt tepsit, vagy szülinapra turmixgépet, de anyagi támogatás nincsen-

A legnagyobb problémánk hál' Istennek a pénz, abból valahogy sosem elég :)

27N és 28F, 2 és fél éve vagyunk együtt, 3 hónapja élünk együtt (én már sok éve szülőktől külön, ő most először külön), saját lakásban (hitelmentes), Budapest II. kerületében. A szülők is mind budapestiek, de más-más kerületben laknak (kb. 30-45 perc BKV-val). Házat egyelőre nem tervezünk, max majd a nyugdíjas éveinkre :D

Gyerek nincs és nem is szeretnénk. Egy macskánk van, ősszel szeretnénk még egyet.

Külön kassza van, de nem fillére pontosan, hanem kb. Párom fizeti a csekkeket, én intézem a bevásárlást, ez kb. ugyanannyi. A nyaralásokat felezzük, de ez is ilyen kb. Ezen kívül mindenki azt vesz, amit akar. Szerencsére nem szorulunk a szülők támogatására.

Házimunka: tehát ő megy a postára, én a boltba. Én főzök, ő mosogat. Takarítást felezzük, ő port töröl és porszívózik, én fertőtlenítek és felmosok. A macskát én gondozom, illetve a mosást is én intézem. Hétvégén nem főzök, olyankor rendelünk/étterembe megyünk.

Szabadidő: ő sokat tanul, folyamatosan fejleszti magát, én szeretek olvasni, sorozatokat nézni. Együtt is sokszor filmezünk, jó időben kirándulunk. Van, hogy együtt megyünk bulizni, és van hogy külön. Ezek inkább barátokkal beülős iszogatós beszélgetős "bulik", mintsem táncolósok. Havonta egyszer legalább elmegyünk együtt és külön-külön is.

Szerencsések vagyunk, mert anyagilag nincs min aggódnunk, és a kapcsolatunk is nagyon jó. Veszekedni nem szoktunk, max kicsit türelmetlenkedünk a másikkal.

Amiben nem értünk egyet, az a ruházkodás. Én szeretek szép, minőségi ruhákban járni, összeválogatom, hogy mi passzol mihez, és viszonylag sok ruhám van. Párom a "2 nadrág, 5 póló" típus, amitől falnak megyek, és nem is hajlandó ruhára költeni. Azon is kiborul, ha a saját pénzemből veszek neki ruhát ajándékba, mert szerinte ruhára költeni pénzkidobás... Remélem nem is lesz ennél nagyobb problémánk :)

26N 28F másfél éve vagyunk együtt és másfél éve élünk együtt. 5 nap után költöztünk össze :)

Albérletben élünk, egyelőre nem is tervezünk sajátot. Hosszútávon szeretnénk egy házat valahol Budapesttől elérhető távolságban. Amíg fiatalok vagyunk, inkább lakást, amivel nincs sok munka, és kritikus szempont, hogy ne legyen túl távol (A Deák max. 30 perc alatt elérhető legyen). A szüleink ahányan vannak, annyifelé laknak, van aki Pesten, van aki vidéken. Nem tartunk túl szoros kapcsolatot egyikükkel sem, néha meglátogatjuk őket, szerettel várjuk ha valaki jön, de eléggé leterheltek vagyunk (munka+egyetem párhuzamosan...).

Általában a párom főz, én takarítok. De nincs kőbe vésve. Csak azt tartom fontosnak, hogy ne végezzek több házimunkát nála (volt egy exbarátom, nála nagyon elszúrtam, hozzászoktattam, hogy a dolgok úgy maguktól megcsinálódnak. hiba volt.). Annyi van csak kiosztva, hogy a húsos ételeket mindenképp ő főzi, mert finomabban tudja elkészíteni, az ablakpucolás és a bevásárlás az én feladatom. Nem túl bonyolult, rendelni szoktam, mindketten utálunk vásárolni.

Ő a szabadidejében zenekarozik, vagy elmennek sörözni a haverjaival. A sörözéshez én is szoktam csatlakozni, ha van időm. Általában nekem sokkal kevesebb van, a suli miatt. Ha mindkettőnknek akad, akkor vagy pihenünk, vagy rokonlátogatóba megyünk. Bulizni ritkán szoktunk, együtt is, külön is. Itt szintén az játszik, hogy ha az egyik nem tud vagy nem akar menni, attól még a másik elmehet. Például a barátnőimmel ő nem szeret jönni, mert unatkozik. Na én pont így vagyok a zenekari próbájával :D

Gyereket tervezünk, vagyis igazából nem védekezünk és a sorsra bízzuk magunkat. Háziállatunk nincs. Nekem volt régebben, de aztán amikor másik lakásba költöztem, ott a főbérlő nem engedte, a szüleimhez került, ott élt élete végéig. Lakásbérlésnél elég nagy hátrány a kisállat. Mondjuk a gyerek is :D

Közös kasszán vagyunk szinte az elejétől, én osztom be a pénzt. A szüleinktől rendszeres támogatást nem kapunk, de azért amikor megszorultunk, kisegítettek. Bár inkább az én szüleim, de ez már más történet.

A legnagyobb problémánk az, hogy kevés a bevételünk és azt fel is éljük. Ezen igyekszünk változtatni. Emiatt aggódunk is a gyerek miatt - de abban egyetértünk, hogy nem akarunk sokat várni vele.