Kapcsolatban szünet?

"Ó Drágám, időt kérek, hogy átgondoljam a kapcsolatunkat"

Brrrrr, ez olyan dél-amerikai szappanopera jellege van.

Ezt még folytatnám, az úgy összezavarodtam... mondattal.

Az vége. CSak nincs gerince kimondani.

Volt szünet, mert nagyon sokat veszekedtünk, és azért is, mert neki én voltam az első. Nem akartam hogy később jöjjön rá, hogy nem próbált ki más dolgokat (más lányokat), és majd 40 évesen 2 gyerekkel hagyjon ott egy 20 éves ribancért. Egyébként többször a szemere vetette, hogy nekem több tapasztalatom van (persze, mert idősebb is vagyok). 2008 dec elején mondtam neki, h jobb lenne ha egy kicsit szünetelnénk (több, mint 4 év után). Ő akkor volt 19, én 23. Nem törődött bele, azt hitte, hogy végleges a dolog, pedig tényleg nem úgy gondoltam. Nagyon padlón volt, de nem törődtem vele. Úgy terveztem, hogy majd az új évet már újra együtt kezdjük. Közben megismertem valakit, akivel haveri szinten találkoztam párszor, de tényleg semmi több, nem is az esetem a csávó. Eljött a szilveszter, amit természetesen munkával töltöttem. Másnap egy közös barátunk mesélte, hogy milyen jót buliztak, és hogy az én drága párom milyen jól szórakozott az új barátnőjével. Mivel erről nem volt szó, én összejöttem azzal, akivel eddig találkozgattam, természetesen csak bosszúból. Közben a volt pasimmal baráti lett a kapcsolatom. Azt mondta, hogy ha kérném, bármikor otthagyná a csajt, és együtt lehetnénk, de nagyon meg voltam sértődve, mert nem volt arról szó, hogy komolyabban van együtt valaki mással. Természetesen a csajt megcsalta, nem is egyszer, és mindenről tudtam, mindent elmesélt. Aztán ősszel elmentünk együtt filmezni, és fogyott némi alkohol. azon az éjszakán történtek olyan dolgok is amiről azt hittem, hogy csak álmodtam, aztán kiderült, hogy mégsem...végül pár nap múlva én otthagytam az aktuális barátomat, akivel januárban jöttem össze, és a régivel újra egymásra találtunk. Azt gondoltam minden tökjó lesz, mint régen. Akkor kezdődtek a gondok, amikor kiderült, hogy ő nem akarja megmondani a csajnak, hogy vége, mert nem akarja, hogy rossz legyen neki. Mert ő mellette volt, amikor én kidobtam. Ez ment egész január közepéig. Végül otthagyta, és most talán alakulnak a dolgok jó irányba. De bármi vita van, mindig megkapom, h mert akkor kidobtam....azt nem érti, hogy csak szünetet akartam, ő csajozott be. Közben meg mindenki fúrja a kapcsolatunkat, mert nem ismerik a részleteket. Mindenki szemében én vagyok a gonosz... de nem adom fel, mert tudom, hogy ő az igazi:) Röviden ennyi:)

25/L

Mi is tartottunk már szünetet a párommal,

és kibékültünk.

Igazából egyikünk sem akart szakítani,csak

egy kicsit külön lenni

Ezt kb. azt jelenti, hogy már nem igazán kellesz, de ha nem találok jobbat, mint te, visszafogadlak. Szerintem elég nagy szemétség a másikkal szemben. Biztonsági háló.

Azt el tudom képzelni, hogy párok szakítanak, majd rájönnek, hogy mégis szeretik egymást, és újrakezdik.

De az előre megbeszélt szünet az csak arra megy ki, hogy közben mással is lehessen dugni. És mivel nincsenek együtt (szünet van), nem érheti szó a ház elejét.

Ráadásul az fogadja el, aki jobban szeret, és végig reménykedik, a másik meg éli világát és kihasználja a másik hűségét, mert az elkötelezve érzi magát, hiszen azt hiszi, újra fogják kezdeni.

10:14-nek... minden bántás nélkül... hát elég fura gondolatmenet.

Egyrészt szerintem a busszú is fura, nem voltatok együtt, tehát a pasi szabadon ismerkedhetett. (Ez a hátránya a szünetnek.) Másrészt, ha én szeretek valakit, nem akarok ártani neki, bosszúból sem, mert a szeretet önzetlen, nem függ a másik tetteitől és érzéseitől. Ráadásul ha szeretek valakit, mást nem kívánok, tehát ha mással jövök össze, magammal is kiszúrok.

A másik gondolatom meg az volt, hogy miért nem bízol a pasidban ennyi idő után? Attól, hogy az első voltál neki, nem törvényszerű, hogy 40 évesen elhagyjon. Így, hogy most szünetet kértél, sokkal nagyobb az esélye, hogy becsajozik és vége lesz, vagy a szünet alatt elkövetett dolgokat felemlegetitek, és ezen veszekedtek, azért lesz vége.

És az, hogy most kiéli magát, az sem garancia arra, hogy 40 évesen nem lép le.

Sajna a szerelem nem így működik.

Volt. Az akkori barátom ötlete volt. Mint később kiderült, csak azért, mert gyáva volt szakítani. Gondolta, így könnyebb lesz, és 2 hét alatt túl leszek rajta, ha egyáltalán nem beszélünk. Szóval 2 hét szünetet javasolt, h azalatt egyáltalán ne legyen köztünk semmnilyen kapcsolat. Természetesen utána már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Végülis így visszanézve az egész párkapcsolatunk csiki-csuki játék volt, seveledsenélküled, hol együtt voltunk, hol külön, még mi sem tudtuk eldönteni... És azt hiszem, ez a 2 hét szünet is közre játszott.

Azt gondolom, h ha vhol ez már mint lehetőség, vagy lehetséges megoldás előjön, ott súlyos gondok vannak, és egyáltalán nem biztos, h ez segít.

Persze - mint minden alól - ez alól is vannak kivételek, vannak, akiknek ez segít. Vagy mondjuk ha 1 hónapra elmegy az egyik vhova, az meg is erősítheti a kapcsolatot, kiderül, mennyire hiányoznak egymásnak...

Azt hiszem, ezt bőven kifejtettem.

23L

11:01-es vagyok, még egy kis hozzátoldás: Nem tudom, más pároknál mennyi ez a javasolt időtartam, ami "elegendő" ahhoz, h eldőljön a kapcsolat sorsa, én akkor a 2 hetet nagyon soknak tartottam, most meg úgy vagyok vele, h 1 hónap is kellett volna ahhoz, h rendesen letisztuljon mindkettőnkben, mit is akarunk a másiktól. S akkor lehet, h ma más lenne minden. Nagyon nagyon sok problémánk volt, de ezt nem akarom kifejteni.

Azóta viszont van egy hosszú kapcsolatom, lassan másfél éve vagyunk együtt a kedvesemmel, és nem is akarok tőle elszakadni. :)