Komolyan elítélendő ha egy elvált anyuka élni akar és ha éppen pl. az apjuknál van a gyerek, akkor szórakozni, kikapcsolódni megy?!

Na pontosan én is az kezdek lenni. Azért mert az mondtam elég a sorozatos átverésekből és x év után azt mondtam, hogy elég, nincs tovább, inkább egyedül maradok, akkor már jogom sincs az élethez?!!!

Komolyan az agyam eldobom az ilyen befásult, ódivatú, antiszociális véleményektől!!!

Mert még ha a gyerekek ennek bármi kárát is látnák, akkor totál érthető lenne, de azt a kb. 2-3 havonta egy beülős, kikapcsolódós estéhez, amit egyébként totál egyedül töltenék, nehogy már le lehessen jogom!

Azért bánt igazából, mert pont az állítólagos "családom" a legközelebbi hozzátartozóim mondják, akik pontosan tudják, hogy 0-24 egyedül nevelem a gyerekeket, dolgozok, suliba járok, ...

Rosszul esik...

Igen, de ez csak részben igaz. Boldog vagyok, hogy vannak, de az amit miattuk érzek a teljes boldogságnak bár nagyobbik része, de nem az egészet jelenti.

Uez igaz az egyedüllétre is. Amibe ha igazából jobban belegondolnának, egyet is értenének. Nem, valóban nem vagyunk egyedül, ettől még magányosak lehetünk sajnos.

Arról nem is beszélve, hogy még ha akarnánk se telepedhetnénk rá a gyerekre csak mert nincs párunk. Nálam meg párról szó sincsen, mi lenne ha lenne.... hű miket vágnának akkor vajon a fejemhez te jó ég....!!! Más voltam sok szempontból mindig is mint ők, ez újra megmutatkozik...