Mit tegyünk, ha a férjem gyereke kijelentette, hogy "soha többé nem akar jönni hozzánk"?
Öt éves kisfiú, két évig semmi gond sem volt, szívesen jött. Viszont az elmúlt fél évben teljesen kifordult magából, amikor itt van, minden éjszaka sír, hogy hiányzik az anyukája, nem bír ki nélküle 2 napot sem. Pedig előtte simán elvolt velünk akár 2 hetet is. Gondolkoztunk sokat, de nem találtunk semmi olyan momentumot, ami indokolná ezt a változást, mindent ugyanúgy csináluno, ahogy eddig. És nem értjük ennek az egésznek az okát, kb a semmiből jött. Hiába kérdezgetjük a gyereket, nem tudja ő sem megmondani, hogy mi változott. Próbáljuk megoldani a helyzetet valahogy, de csak egyre rosszabb lesz, múltkor már akkor sírógörcsöt kapott a kissrác, amikor az apja átment érte, hogy elhozza, alig bírta rábeszélni hogy jöjjön el. Pedig ha már itt van, akkor jól érzi magát, sokat nevet, megyünk vele mindenfelé, sokat beszélgetünk, rajzolunk, stb. Aztán este lefekvéskor jön a hiszti, hogy hiányzik az anyukája, és alig lehet megnyugtatni szegényt.
A múlt hétvége után pedig egyenesen kijelentette a gyerek az anyjának, hogy ő soha többet nem akar jönni, mert ő itt mindig rosszul érzi magát. (Mi nem így látjuk.)
Nagyon elkeseredettek és tanácstalanok vagyunk. Mi a teendő? Hozzuk el erőszakkal? Azzal nem ártunk neki? Vagy hagyjuk rá és ne hozzuk ide? Azt meg semmiképp sem szeretnénk. Ti mit csinálnátok?
válasza:
válasza:Nekem csak azért furcsa, mert 2 évig jól működött a dolog, és most hirtelen, minden előjel nélkül kifordult magából a gyerek.
Az anyukájának már a válásukat megelőzően volt kapcsolata, velük is él az új pasija, a gyerek szereti őt.
Különösebb változásról nem tudok, igaz hogy nálunk úton van a tesó, de erre rendesen felkészítettük a gyereket, már azelőttsokat beszélgettünk vele arról, hogy egyszer majd lesz testvére. Végül azután vágtunk csak bele a babaprojektbe, hogy a kisfiú magától azt mondta, ő szeretne tesót. És várja is, készül a születésére, mi pedig nem foglalkozunk vele kevesebbet, szóval nem hiszem, hogy ez lenne az ok.
Én is mondtam már a férjemnek, hogy mi lenne, ha esténként, amikor sír az anyukája után, megfognánk és hazavinnénk, reggel pedig érte mennénk. De ő hallani sem akar erről, mert attól fél, hogy másnap reggel már nem jönne el velünk. És van is alapja, szinte erőszakkal kell kirángatni az anyja lakásából így is szerencsétlen gyereket.
Megmondom őszintén, én arra gyanakszom, hogy az anyja tömi tele a fejét, mivel szörnyen haragszik ránk, mióta összeházasodtunk, az meg már csak hab a tortán, hogy még teherbe is merészeltem esni.
A kissrác néha elejt olyan megjegyzéseket, hogy ő csak az anyukájának fogad szót, vagy hogy az anyja nem kedvel engem, ezért ő sem, és én emiatt gondolom, hogy talán ellenünk hangolja a kisfiút. Eléggé össze van zavarodva szegény, de ezeken az elszólásokon kívül nem látom más jelét annak, hogy haragudna rám vagy nem szeretne. Gondolom, ha nem szeretne, nem csinálna nekem mindenféle ajándékot, és nem akarna mindeg mellém ülni vagy a kezemet fogni.
Az anyuka azt mondja, náluk nem történt semmi, illetve meggyőződése, hogy mi csinálunk valamit rosszul, szerinte mi "fenyegetjük" a gyereket. Állítólag a kisfiú azt mondta neki, hogy azért nem akar jönni hozzánk, mert "mi nem engedjük neki, hogy csámcsogjon". Ez mondjuk igaz, szoktuk figyelmeztetni, hogy csukott szájjal egyen, de azért ez még messze nem terror.
Össze-vissza beszél egyébként a kisfiú, nekünk azt mondta, hogfy anyukája "kényszeríti", hogy sakkozni járjon, egyszerűen csak beiratta anélkül, hogy őt megkérdezte volna, és ő utál oda járni. Anyukánál rákérdeztünk, ő azt mondta, a gyerek könyörgött neki, hogy járhasson sakkozni.
Szóval nagyon össze van zavarodva szegény, de nem tudunk rájönni, hogy mitől.
válasza:Szegény gyerek :(
Semmiképpen se erőltessétek.
Apuka menjen el a gyerekért, csináljanak programokat. Nem kell feltétlenül mindig nálatok lenni otthon. Ha meg nem akar ott aludni, akkor este vigyétek haza.
válasza:2-es, de van benne rendkívüli. Egy 6 és egy 9 éves gyerek már simán mehet nyári táborba, ahol bizony ott is alszik. Abszolút nem normális,hogy ekkora gyerekek nem tudnak elaludni nélküle. Túlzottan rád vannak tapadva, ez egészségtelen.
Kérdező, én elvinnem a gyereket pszichológushoz. Tuti van valami a háttérben, amit ha ti nem is, de egy szakember a felszínre tud hozni.
Jár pszichológushoz, igaz hogy csak az óvodaihoz, aki szerint semmi baj sincs a gyerekkel.
Volt már szó róla, hogy elvisszük független szakemberhez, de az anyja nem járul hozzá, hallani sem akar róla.
válasza: válasza:Kedves kérdező! Az első kérdésem az lett volna, hogy nincs véletlenül útban a kistestvér? És aztán ki is derül, hogy de, igen! A gyerekek hozzáállása általában ambivalens,persze várja is, szereti is testvért, ugyanakkor ez neki nagyon megterhelő lehet érzelmileg különösen, ha ehhez féltudatos, tudattalan képzetáramlásokat, érzelmeket is levesz a felnőttektől,(a gyerekek az ilyesmire nagyon érzékenyek, nagyon jól felfogják, még akkor is, ha maga a felnőtt ki sem mondja, vagy akár nem is tudatosan éli át ezeket). Pl. a nevelőanya fáradt a babavárástól, esetleg rosszul érzi magát, fárasztó neki a nagyobb gyerek jelenléte, aki ugye nem is saját gyerek. Vagy a régi feleségben él valamiféle sérelem az új iránt.(ezek normális, jogos érzelmek, nem bántásból írom) Stb, stb. Nem azt írom, hogy nálatok biztos így van, hanem csak, hogy rengeteg ilyesféle dolog lehet a háttérben, amik, ismétlem, akár nem is tudatosak a felnőttekben, akár félig tudatos és igyekeznek elnyomni, de a kisgyerek megérez! Az is biztos, hogy még teljes családban is nehéz a testvérszületés az elsőszülöttnek, nemhogy így, hogy a szülei nincsenek együtt! A kicsiben is nyilván ott kószál a félelem, "apát már félig elvesztettem, mi lesz, ha most teljesen". Természetesen ő nem képes így megfogalmazni, ezek is csak tudattalan képzetáramlások a gyermekben.
A másik, hogy a testvérféltékenység egyáltalán nem mindig nyilvánul meg úgy, hogy "utálom őt, nem akarom!" Nagyon sok különféle megnyilvánulása lehet, pl. éjszaki felriadás, újra bepisilés, meg ezer más.És persze közben szereti is, várja is a kistesót! (Ugye nem erőltetitek soha, hogy "szeretni kell"?) Még azt tenném hozzá, hogy én sem erőltetném, hogy ott aludjon, szerintem ez egy átmeneti időszak, és el fog múlni (aztán majd jön helyette más :-P), addig is nem lehetne hazavinni éjszakára? A másik ami fontos, a sok személyes figyelem, külön program apával, és egy idő után külön program kettőtökkel, ha a kicsi pár órára "lepasszolható" lesz esetleg nagyszülőknek. Ez a kicsi születése után még fontosabb lesz! Bocsi, hogy hosszú lett, remélem találsz benne megfontolásra méltó gondolatot:)
válasza:Igen, nekem is rögtön az jutott eszembe, hogy valami csak történt. Azt írod, hiába gondolkoztatok, semmi nem jutott eszetekbe. Hát, ezt furcsállom, mert a kistesó jövetele igencsak nagy esemény.
Én sem erőltetném, hogy ott aludjon, akkor estére vigyétek vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!