Mekkora ribilliót csapnának a sógornőim, ha megkérném őket, hogy pár évig ne jöjjenek el hozzánk, vagy csak a gyerekeik nélkül jöjjenek?

Én a helyedben semmit sem pakolnék el/takarítanék fel utánuk. Várd meg úgy a férjedet, hogy ő is lássa mi a helyzet, és csak egyszer pucolja meg ő a tükröket! Még lehet mondanod sem kell, és magától beszél majd a nővéreivel.

De ha nem válik be, akkor meg készíts oda takarítószereket, és kedvesen kérd meg őket, hogy indulás előtt legyenek kedvesek eltüntetni a nyomokat, addig te szívesen vigyázol a gyerekekre. :D

Amit én tennék : Elmondanám először szépen,hogy az ő kötelességük a gyerekre felügyelni,hogy ne dzsuvázzanak/tegyenek tönkre mindent másnak a házában. Ez nem valószínű,hogy bejön ,mivel normális ember kínosan ügyel erre,és leég a pofájáról a bőr ha mégis történik valami sűrű bocsánatkérések közepette takarítja el a gyereke után a romokat .

Verzió 2.0 : elmondod nekik,nem bunkón,de határozottan,hogy a gyerekek mindent összemocskolnak,és egy fél napig takarítasz utánuk,mert az anyjuk nem képes odafigyelni/rászólni / összetakarítani utánuk ,tehát mindenkinek jobb lenne ha ti mennétek hozzájuk és nem ők hozzátok.

Nagyot.

De gyerekkel vagy anélkül beleőrülnék, ha a saját otthonomban nem lenne nyugalmam.

Az első adandó alkalommal, amikor rossz helyen tették tisztába a gyereket / a gyerekek összekoszoltak vagy szétszórtak valamit és nem szóltak rájuk vagy tették rendbe maguk után / egyszerűen csak rosszkor jöttek volna (ez alapján jól gondolom, bejelentés nélkül jönnek?) szólnod kellett volna. (Nem durván, de határozottan.)

Így most már sokkal rosszabb: egyrészt "rászoktak", hogy nálad mindent lehet, másrészt sok bosszúság gyülemlett fel benned, ezért valószínűleg kevésbé leszel diplomatikus, ha egyszer "kitörsz"...

De jobb későn, mint soha!