Mi lenne a jó megoldás? Kutyánk van, de hozzánk költözik a testvérem az újszülött babájával. (kicsit bonyolult)

Na ezt a kérdést két oldalról lehet nézni: egyrészt igen, a tesód igyekezzen alkalmazkodni, másrészt pedig ti is hozzá. A ti oldalatokról nézve van az otthon szabályrendszere, a bevett szokások, a napi rutin. Az ő oldaláról nézve viszont az úgy nem szívesség, ha ő tehernek, nyűgnek, megtűrt személynek érzi magát.

Ahogy fentebb is írták, a férjednek nem a kutya szabályozásával van gondja, mert az csak egy szavába kerülne, hanem igyekszik minden eszközével éreztetni a tesóddal, mennyire nem örül a költözésnek. Ezt kettőtöknek kell eldöntenie, hiszen az otthon feletti rendelkezés mindkettőtök felelőssége és joga is egyben.

Ha a férjed a szavaival azt közölte feléd, hogy a testvéred jöhet hozzátok, akkor legyen következetes, és a tetteivel is ezt bizonyítsa! Ehhez nem kell sok, csak egyetlen szobát tiltólistára tenni a kutya számára. A kutya ezt nem éli meg törésként, traumaként, hiszen ha jól működik a falkaszabály köztük, akkor örömmel teljesíti a vezér utasítását.

Ha a férjed erre nem hajlandó, akkor az azt jelenti, nem volt őszinte veled, hiszen valójában nem támogat téged abban, hogy segítsd a testvéred. Ehhez is joga van, csak éppen felnőttek vagytok, nyílt lapokkal kellene játszani, nem pedig ilyen kis trükkökkel elérni a céljait. A férjed valószínűleg ellene van a költözésnek, csak nem meri előtted felvállalni a véleményét, és inkább piti eszközökkel furkálódik.

Összességében tehát nem azzal van a gond, hogy a tesód költözik, sem azzal, hogy igényelné, hogy a kutya ne menjen be a szobájába. Azzal sincs gond, hogy a férjed ellene van a költözésnek. Azzal van a gond, hogy nem meri felvállalni, rossz a kommunikáció köztetek.

Szerintem két út van:

1. A tesód keres egy másik megoldást, a probléma megoldódik.

2. Beszélsz a férjeddel, hogy ha befogadjátok, akkor ennyit tegyen meg annyit, hogy a kutyát korlátozza arra az időre.

Köztes megoldás nincs, mert ha úgy költözik, hogy nincs megbeszélve, a tesódban is ott lesz a tüske, hogy a kutya bejár hozzájuk, és a férjedben is ott lesz, mert hiába játszmázott, nem érvényesül az akarata. Ilyen alapokra építeni az együttélést pedig időzített bomba, ezt el kell kerülni.

24-es: "A férjed és tesód között mi az a konfliktus, ami miatt a tesód a férjed nem túl pozitívan áll a dologhoz."

Szerintem egyáltalán nem ez a helyzet, márcsak azért sem, mert ha így lenne, akkor egyszerüen az ellen tiltakozna, hogy odaköltözzön az illetö.

Itt az a gond, hogy megvan a megszokott életük, a kutya sok éve ott él, és "csaladtag".

Most odaköltözik a kérdezö testvére, és ezért dobják ki a kutyájukat?

Te megtennéd?

Egyértelmü, hogy a bekölötöznek kell beilleszkedni a meglévö strukturába és nem feltételeket szabnia.

Amire megkérheti (de csak megkérheti, nem követelheti) a családot, az az, hogy a kutya azt a helyiséget ne használja, ahol a baba van.

Én is németjuhász mellett nőttem fel. A babakocsim mellett aludt egész nap, őrzött minden percben.

Nyáron (tavaszi baba voltam) rajta aludtam... semmi bajom nem lett, egyszer sem bántott, sőt, senkit nem engedett mellém. Koraszülött-intenzívesként kezdtem (1 hónap), aztán kutya-macska, mégis makk egészségesvagyok.

#14: Szerintem meg inkább szegény kutya, aki évek óta egy megszokott közegben él, és önállóan nem képes gondoskodni magáról - nem úgy, mint egy felnőtt ember, aki a fent ismeretes körülmények közé gyermeket vállalt, akiért Ő tartozna felelősséggel, és NEM a kutya gazdái.

Kérdező: nekem az a véleményem, hogy ha már ti vagytok annyira kedvesek, hogy tartósan befogadtok két családtagot az otthonotokba, akkor evidens az, hogy olyan kompromisszumra törekedtek, ami nektek jobban kedvez. Amennyiben megoldható az, hogy külön szobában tartózkodjanak, úgy csukják az ajtót, és ne járjon be a kutya. Attól inkább tartanék, hogy a testvéredre mennyire (nem) fog hallgatni a kutya, illetve hogy hogyan viszonozza azt, hogy érezhetően ki nem állhatja az új lakó. Sajnos elég sok kérdést lehet itt olvasni, ahol néhány hónap elteltével az újdonsült "bérlő" a család fejére nő (nem tudok tőle aludni reggel, megeszi a kaját a hűtőből, nem jutok be a fürdőbe, nem hozhatok vendéget a saját házamba...), így célszerű lenne még a beköltözéskor tisztázni, hogy ki tesz szívességet kinek.

Mindemellett nagyon örülök annak, hogy felelős állattartók vagytok, és ez a kérdés ebben a formában fogalmazódott meg bennetek (szó sincs lepasszolásról vagy kizárásról). A legjobbakat kívánom nektek!