Anyukák! Van valaki, aki "Szerelmem"-nek hívja a gyermekét? Van erre valami példa a magyar népdalokban, mondókákban, egyéb helyen? Szoktátok a száján megpuszilni?

Nincs gyerekem, de Anyu nem hívott soha szerelmemnek. De mást se. A mai napig (22 vagyok) "csibém"-nek vagy "szívem"-nek hív. Szájrapuszit se adott soha. (Viszont mesélte, hogy pelenkázásnál a fenekembe harapott. XD)

Mikor kicsi voltam, a húgom meg még kisebb (3 év van köztünk), akkor sokszor volt, hogy szószerint képen nyalt vagy szájrapuszilt. Fintorogva letöröltem, de nem lettem aberrált.

Szerintem semmi gáz nincs benne.

15-33

Ezt fontos volt ide keverni mi? Gondolom okoskodás nélkül nem álltad volna meg! Egyébiránt a kérdés nem az én házasságomra vonatkozik!

Csókoltatlak

Gyakran eszembe jut az a kifejezés, hogy "szerelmetes gyermekem".

Ha csak rá gondolok, összefacsarodik a szívem, annyira szeretem, hogy szavakat sem találok rá. Egy két másodperc és már a szemem is könybelábad. Ez a csordultig "szerelem" érzés a párkapcsolatomban is megtörtént. Sosem pusziltam szájon a gyeermekemet, igaz láttam, ez vidéki rokonaimnál előfordult.

Egy pici faluban élek, itt a cigány anyák nagyon sűrűn hívják így elsősorban a 10 év alatti fiúgyermeküket. Szájrapuszi is gyakran látható.

Szerény véleményem szerint ez kicsit taszító, de bizonyára nem vagyok elég nyitott a kultúrális különbözőségekre.

Azért ebbe a csók <-> puszi vitába beszállnék. Régen nem volt olyan szó a magyarban, hogy puszi. Csók az, ha valaki valakit/valamit az ajkával érint. Megnézném, ahogy valaki kezet csókol úgy, hogy az nyelves :) Vagy ahogy homlokon csókol valakit nyelvvel.

Az a csók, amire ti gondoltok, a "nyelves", az annak idején úgy került be a köztudatba, hogy "francia csók". Azaz, a franciák kezdtek úgy csókolózni, hogy a nyelvüket is használták hozzá. Előtte biza úgy csókolóztak a párok, hogy csak az ajkukat érintették össze.

Különben, hogy a kérdésre is válaszoljak, nem hívom a gyerekemet szerelmemnek, de "kisszivemnek" szoktam szólítani olykor. A száját sem puszilgatom, bár már előfordult, hogy oda is jutott, de ez nálunk nem része a szeretet kifejezésének, már ami a gyereket illeti.

Különben meg az egész annyira kultúra függő dolog, hogy kár róla vitázni, hogy lehet-e vagy sem. Amerikában pl. szokás, és mondok valamit, nem csak mostanában, hanem már nagyon nagyon rétóta, van az talán 200 éve is. Nem tudom, hogy most hogy van ez náluk, de régen tényleg csak a család nő tagjai adtak szájra puszit (a gyerekeknek persze), és ennek az az oka, hogy így elválasztódott a szexuális tartalomtól. Azért ha egy apa puszilja szájon a lányát, az már két ellentétes nemű puszi-váltása, még akkor is, ha a tulajdon gyereke. Az anyától ez kissé másképp hat.

De ha már itt tartunk, az oroszoknál még a felnőtt férfiak is szájon csókolják egymást (bár ilyet nem láttam, csak olvastam róla).

Vagy esetleg egy eszkimó párnak magyarázzuk meg, hogy a szerelmesek miért csókolják meg egymás száját, és hogy ez mennyire jó. Nem fog menni. Mint ahogy szerintem minket sem lehetne meggyőzni arról, hogy az orrunkat összedörzsölni jobb dolog.

Szóval totál képtelenség eldönteni, hogy most ez jó-e vagy rossz, hiszen kultúránként változik, hogy az emberek kit vagy mit illetnek az ajkukkal, vagy hogy hogyan fejezik ki a szeretetüket.