Miért ilyen képmutatóak? Ennek mi értelme? És az ilyen beszolásokkal mit kezdjek?

A barátommal már 4 hónapja vagyunk együtt. Ő 20 éves, én 17 vagyok.

És néha átjön hozzánk, de ez fordítva is megvan, de nincs itt-ott alvás.

De amikor átjön apám egyből letámadja, komolyan mondom annyira béna amit csinál. Egyből jófejkedik vele, sőt anyám is adja a szépet, mintha a mi családunk lenne a tökéletes. DE amikor elmegy a barátom akkor cseszegetik a háta mögött, és nem tetszik nekik, hogy együtt vagyunk, így burkoltam ez a lényeg.

A barátom ezek után meg is mondta nekem, hogy Ő nem akar az apámmal haverkodni, mert csak annyit beszél vele amennyit nagyon muszáj, hiszen nem hozzá jön, hanem hozzám. És ezek után nem tartja fairnak amit csinál, hogy kibeszéli a háta mögött. Szoval kölcsönös az empátia.

De tegnap elkapta apám a barátomat, és elkezdett vele jófejkedni... a barátom meg 5 perc után állt felfele a székről mert unta a dolgot, és még furábban érezte magát amikor anyám is bejött a szobába. És kimentünk a barátommal. És Ő mondta, hogy nem akar beszélgetni apámmal, mert tudja hogy nem kedvelik nálam, és igaza van, mert nekem is fura hogy anyámék adják a szépet közben meg nemis ilyenek, de ez Neki is feltünik.

Erre ma mondja apám, hogy ÉN féltékeny vagyok arra, hogy a pasim velük beszélget, és félek attól, hogy ayám lecsapja a kezemről... O.o

Volt egy korábbi kapcsolatom, ahol a srác totál benyalt apámnak, és ő volt a talpnyaló papucs, mert mindig egyet értett apámékkal. A barátom nem ilyen.

És ilyet szol ma apám nekem, hogy: "ha a pasid nem akar beszélgetni velem, akkor nyalja ki a seggem"

Elég szarul esett... És mondja apám, hogy "Nemis tudjuk megismerni, mert nem hagyod"

De miért nem tünik fel neki, hogy nem akar vele beszélgetni a srác, és tudom hogy apám is csak jófejkedik, mert amikor elmegy a fiú üvöltözik velem ...