A párom és a haverja mellett felesleges harmadiknak éreztem magam. Normális volt a viselkedése?

"Az én képzeletemben a párom a legjobb barátom is. Szerintem ez a normális, máshogy nincs értelme."

Majd rájössz hogy nem így van. Megvan a helye a párodnak, és a legjobb barátodnak. Ezek nem egyenlőek.

Itt azért sokan olyan értetlenek, hogy az már fájdalmas. Mi is mondhatni egymás legjobb barátai is vagyunk a férjemmel, ettől még mindkettőnknek vannak más barátai is, tehát nemcsak mi létezünk és mi vagyunk a fontosak egymás számára.

Én nem találom problémának, ha a barátaink bizalmas dolgait bizalmasan is kezeljük.

Viszont ebben a konkrét esetben a férj reakciója tényleg lekezelő és bántó volt a feleség felé, nem így kellett volna lereagálni a helyzetet.

Nálunk is így van. Mi a barátommal egymás legjobb barátai IS vagyunk,és ha kérdezünk másról, akkor akár még azt is elmondjuk, mert TUDJUK hogy a másik nem fog visszaélni vele. Mi a saját bizalmas ügyeinkket egymással beszéljük meg, és nem a legjobb baráttal. A legjobb barátnak max annyit mondunk hogy volt X dolog de megoldottuk.

Szerintem is bántó és lekezelő volt, mintha ki akart volna zárni téged, legalábbis ezt érezteti az a mondat. :S

*utolsó vagyok

annyi teljesen egyértelmű, hogy a haverjai féltékenyek rám, nem szívesen látnak a párom oldalán, nekik niincsenek párjuk, és az is rosszul esik nekik, hogy világosan lejön rőlam, hogy egyikük sem kellene, ha csak egy férfi is lenne a földön, ez sokszor szül hidegháborút