Hogyan oldjam meg a munkát gyerek mellett? Félek, hogy nem lesz több munkám.
Egyedül nevelem 2 éves kisfiam. Úgy alakult, hogy december eleje óta szinte folyamatosan betegeskedik. Dec. első két hetében volt beteg, aztán a bölcsiszünet miatt kellett 2 hét szabira mennem. Január első hetében volt bölcsiben, aztán másfél hét influenza, most meg egész héten megint itthon kötőhártya gyulladással. Szerencsére olyan a munkám, hogy itthonról is tudom nagy részét csinálni, de a gyerek és a teljes háztartás mellett képtelen vagyok dolgozni. Most hétvégén ráadásul van egy nagyon fontos határidő, és még sehol nem vagyok a befejezésével. Estefektetés után tudok dolgozni, de mivel kreatív munkáról van szó, így hulla fáradtan nem tudok minőségi munkát csinálni. Nap közben pedig egyszerűen képtelenség.
Amellett, hogy félek, a munkahelyemen lassan megelégelik a folytonos kimaradásom, nem tudom, hogyan teljesítsem ezt a határidőt minőségileg. A szakmámban eléggé elismert helyen dolgozom, nagyon nem kellene elveszíteni.
Segítségem szinte semmi...hétvégén anyukám 1-2 órát besegít, de ennyi. Ötletek, hogyan dolgozzak az örökmozgó kétéves gyerek és a háztartás (gondolok itt a legalapabb dolgokra: bevásárlás, főzés, mosogatás...a többi már így is hanyagolva) mellett?
Én ikrekkel voltam így. 2 eleven fiú, és egyedül neveltem őket.
Nekem még anyám sem segített, mert neki fontosabb volt, hogy a sárga földig leigya magát. Az apai nagyszülők meg több 100 km-re laktak. Nekem is sokat betegeskedtek, ráadásul felváltva. Ha az egyik meggyógyult, akkor beteg lett a másik. De valahogy megoldottam. A bevásárlást úgy oldottam meg, hogy vagy jöttek velem, vagy házhoz szállítást kértem. főzés az viszonylag könnyű volt. Mindig akkor főztem amikor aludtak. Ha még sem aludtak akkor kivételesen betettem nekik egy Walt Disney mesét. Persze a fél szemem mindig rajtuk volt. Mosás meg még egyszerűbb, hiszen azt a gép csinálja, és a fiúkat be fogtam a mosásba. Örömmel, játékosan segítettek, hogy a szennyes ruhájukat válogatták, és adták nekem amit a mosógépbe pakoltunk. Jó magam is otthon végző munkát csináltam, de itt is adtam a srácoknak "melót" és ők is dolgoztak.
Pl: festeni, vagy gyurmázni kellett nekik.. Rendeltem tőlük figurákat vagy képeket, és nagyon komolyan vették a munkájukat. :) Szóval én elég jól elvagyok az ikrekkel..Szerintem te is csinálj a kicsinek feladatokat, vagy közösen dolgozzatok össze.
A gyerek apjára egyáltalán nem számíthatsz?
Egyébként pedig ami nekem segített: leírtam egy lapra sorban a tennivalókat, (már amit elterveztem) és kapásból húzigáltam is ki a fölösleget. Pontos napirendet alakítottam ki.
Valamint nagyon fontos az immunerősítés a kisfiadnak, nálunk bevált a kakukkfüves fürdő 3 naponta, plusz propoliszt adtam neki, ha már egyet köhintett.
Ikres anyukának köszönöm a tanácsokat. A bevásárlás házhoz szállítás jó ötlet, nem is tudom, hogy miért nem jutott eszembe, pedig régebben is csináltam párszor.
Nem is a házimunka megcsinálásával van a baj, mert ő is szívesen segít...sőt a probléma a, hogy túlontúl szívesen, amivel persze inkább hátráltat :). És amúgy még panaszom se lehet rá, mert sokszor leül ő is játszani vagy főz a kis konyhájában, gyurmázik, de így is azért folyamatosan jön, mondja, segítséget kér stb., és most éppen egy nehéz tudományos szöveg megírása a feladatom, és a mondat megfogalmazása közepén jön és húzza a nadrágom, hogy "anya, anya, gyere" és már kész, elszállt a gondolat. Szóval próbálok mellette dolgozgatni, csak huszadannyi idő alatt tudok megcsinálni valami, így nem leszek kész.
A környékbeli néni felkutatása szintén jó ötlet, utána fogok menni!
Apára nem nagyon lehet számítani, folyamatosan utazik a munkája miatt, van, hogy heteket külföldön tölt (most is), szóval elég össze-vissza látogatja a gyereket.
Anyukám tud a helyzetről, de ő is dolgozik, meg még van egy testvérem, aki kisebb, vele is kell foglalkozia, szóval tőle nagyon többet nem várhatok.
ikres anyuka vagyok.
Ismerem azt amikor jön a gyerek, és beszél beszél, kérdez, mutat, nyaggat:) Képzeld amikor nekem duplán mondják, beszélik, kérdezik. Volt, hogy a melegítő nadrágomat két oldalról lehúzták, versenyezve, hogy melyikre figyelek előbb. A fiúk 5 évesek, de nagyon sokszor eszembe sem jut, hogy még messze nem iskolások, de volt, hogy azt mondtam nekik, hogy
- héé! srácok. Itt van 1-1 papír, 1-1 ceruza. Tessék leírni mi a gond, mit akartok kérdezni, és amint befejezem a munkám elolvasom..
Ilyenkor Dini fiam nagy szemekkel rám néz
- és hogy írjuk le???te nem érted a mi írásunkat..:)
Szóval én ilyenkor bizony leállok a munkámmal, és arra az 5-10 percre meghallgatom a srácokat, igyekezve a lehető legegyszerűbb megoldást vagy választ adni..:)
Bevallom amikor 2 évesek voltak én is ennyire szétszórt voltam mint te, és én sem tudtam az időmet beosztani. De ahogy te is , én is csak felesleges dolgokat alkottam.. Hidd el nekem, sokszor 5 perc figyelem elég, hogy 1-2 órára békén hagyjanak..:) Az az 5 -10 perc kényszerpihenő, sokszor a munkánál is jól jöhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!