Lassacskán összeomlik az életünk és tehetetlennek érzem magamat. Hogyan tudnám ezt megbeszélni a párommal?
Már írtam ki egy kérdést, de áttették másik kategóriába, ahol csak a kérdésem lényegére nem kapok választ.
Mostanában minden összejött és kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. 3 gyermekünk van a nagyok 4 és 2,5 évesek, a pici 4 hónapos. A párommal meg egyre többet veszekszünk. Ő úgy érzi, elhanyagolom (kicsit igaza is van) én pedig úgy hogy magasról tojik ránk és magamra hagy problémákkal.
Nap végére már sem kedvem sem energiám nincs, hogy még vele is foglalkozzak, ő meg inkább elvonul gépezni.
Hogyan osztjátok be a napotokat, hogy se a gyerekek, se a kapcsolatotok, se a háztartás ne lássa kárát?
Régebben nem volt ilyen, de 10 hónapja elveszítette a munkahelyét, majd csak most (2 hónapja) talált újat. Ezalatt az idő alatt nagyon megváltozott az életünk és ezzel együtt a párom viselkedése is.
Most csak én tudnék változtatni, mert őreggel megy és este jön.
Na jó, de mire megy el az időd ennyire? Gondolom otthon vagy a gyerekekkel, akkor miért látja a háztartásnak kárát a kapcsolat?
Az, hogy néha a gyerekek miatt nem tudtok együtt lenni, természetes, aki 3 gyereket vállal, annak ennek a negatív következményeit is vállalnia kell, nem csak a pozitívakat. Erre hívd fel a férjed figyelmét is...
Egyébként pár egyszerű tipp:
- igyekezz arra ügyelni, hogy a legtöbb dolog minden a helyére kerüljön. Nem kell makulátlan rendnek lennie, de pl. ha veszel egy szép nagy ládát a játékoknak, amibe gyorsan el lehet rámolni a nap végén, az jóval egyszerűbb, mint mindent egyesével a helyére rakni.
- főzz 2 napokra, így a mosogatnivaló és a főzéssel töltött idő is kevesebb.
- a bevásárlást időzítsd úgy, hogy akkor mész el, mikor a férjed hazajön. Ő játszik a gyerekekkel vagy foglalkozik velük, te pedig nyugodtan elinézed a dolgodat. Eredmény: nem telik 3 órába 3 nyüszítő kisgyerekkel, hanem max. 1 óra alatt megvan az egész.
- miközben fő az étel, el is tudsz mosogatni mellette rögtön, így nem kell a nap végén ezzel szenvedni. Értsd: amíg fő a leves mondjuk, mellette meg lehet oldani, sokkal hasznosabb, mintha csak állsz és kevergeted.
- vond be a férjedet is mindenbe, ha hazajön... etetés, fürdetés, tisztába tevés, játék, minden. Tudja, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, ne legyen neki teher.
cserébe viszont...
- ne a gyerekekről járjon a szád egésznap, mesélj magadról és érdeklődj iránta is
- ne hanyagold el magad. Ha ő hazaért, nyugodtan megengedhetsz magadnak egy jó forró fürdőt, egy kis kikapcsolódást.
- a gyerekeket időben tegyétek ágyba, max. 7-8 óra körül. A maradék időt pedig fordítsátok egymásra a férjeddel, beszélgessetek, törődjetek egymással, nézzetek meg egy filmet, stb.
- és néha, ha már a legkisebb gyerek kicsit nagyobb lesz és nem szoptatsz már, merjétek 1-1 napra rábízni őket a nagyikra, és legyen a nap csak a tiétek a férjeddel.
A legnagyobb ovis, a két kicsivel vagyok itthon, de mindkettővel fejlesztésre és gyógytornára kell járnunk. Ezzel el is megy a délelőtt legnagyobb része.
Utána megyek a házunkhoz, megcsinálunk ezt-azt édesapámmal és ha ráér a tesómmal (csempézés, vakolás, hol mit kell még csinálni). Elég nehézkes, hogy ott vannak a kicsik, de ha mázlink van kidőlnek 1-2 órára. Hazafelé beugrok a nagyért az oviba, ha kell elmegyünk vásárolni is.
Mire hazaérünk a férjem már otthon gépezik.
Este főzök másnapra. Így tudom csak megoldani, mert anyuékhoz kellett költöznünk és be kell osztanunk a munkákat, mert nem túl nagy a konyha.
Estére zombivá válok és más se éltet, mint hogy bedőlhessek az ágyba.
Nagyjából így telnek a napjaim és én is kezdek belefásulni, főleg, hogy úgy érzem teljesen magamra lettem hagyva.
Hétvégente csak annyival lazább a dolog, hogy se torna, se fejlesztés, de akkor meg jó lenne a házon ügyködni, ami alól a férjem szinte teljesen kivonja magát, pedig minél hamarabb elkészül (válik legalább lakhatóvá), annál hamarabb költözhetnénk.
Ha próbálok közös programot kezdeményezni akkor is úgy vág bele, mintha a fogát húznák és amin lehet megy is vissza gépezni.
Nem tudom, mit csináljak másként.
Őszinte leszek, mi még most állunk a gyerekvállalás előtt, de ahogy a kérdésedet elolvastam, belegondoltam hogy mit is kéne csinálni hogy én ne végezzem így a párommal.
sajnos vannak olyan férfiak akik nem szeretnek törődni a háztartással, gyerekekkel, stb... (az apám is ilyen volt) tehát szerintem ott van a probléma gyökere hogy egyszerűen a pároddal nem együtt éltek hanem egymás mellett. de nem biztos hogy igazam van, csak erre tippelek....
Egy igazi apa azért segít otthon, és tölt időt a gyerekeivel, hiszen az egy dolog hogy dolgozik, de csak nem minden nap.... és egy anya is minden nap dolgozik, hiszen 3 gyerek mellet, főleg ha még ilyen kicsik mindig van tennivaló...
nem is tudom, egyszer egy nap magára hagyhatnád a három gyerekkel, hogy vigyázzon rájuk, kíváncsi vagyok mit szólna a nap végére :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!