Nem tudom, hogy mit tegyek és hogyan javítsak a helyzeten. A férjem félrenevelné a kicsit?

Úgy látom és érzem is, hogy nem jól neveli, vagyis inkább egyáltalán nem neveli. A kezdetektől én voltam, aki mindent megoldott és tett a baba körül. Már lassan 2,5 éves és minden elromlott, amit eddig kialakítottam. Mióta a férjem többet van velünk egyszerűen nem jó sehogyan, már hónapok óta, sőt bő féléve, de már nem bírom sokszor cérnával. Félreértések elkerülése végett nem hisztis, nem rossz kislányról van szó, nagyon okos, ügyes, igaz még csak pár szót mondogat, de mindent tud ért és csinál, meg lehet vele beszélni a dolgokat is, nekem megért mindent, a férjemnek már nem. Sok mindent ráhagy, olyanokat enged és tesz meg neki, amiket én tiltok és sosem lehetett. A kislány pedig ezt tudja. Nemhogy az apai szigor, de semmi sincs! Tulajdonképpen csak ő egyedül nem csinál a gyerekkel valamit szinte minden nap, olyan semmilyen, de ezt már megszoktam, egy időben erőltettem, de hiába, nem veszi ki részét a gyerekteendőkben, csak olykor. Nem egy tuti jó apuka, csak most mindent elront!

Kialakult napirendje van mindig, a korának megfelelő és minden jó is volt, de mára már nem alszik el este rendesen, vagyis 2-3 óra hosszat kínlódok vele, türelemjáték. A férjem azt mondta szívtelen vagyok, mert hagyom, hogy sírjon és csak rendreutasítom, ő persze megsajnálja, holott, csak hisztizik a kicsi, mert nem akar aludni. Ad még neki inni, kiveszi az ágyból, amikor meg szólok érte, felháborodik és kimegy, én meg kínlódhatok tovább és a gyerek is, mert ismét 2 órahossza mire végre elálmosodik. Nappal is mindent eltűr neki, azt is hogy megüsse, megmarja, verekedjen vele, lekiabálja. Na velem ilyeneket nem mer megtenni a kislány. CSak vele ilyen agresszor.

Kértem a férjem, hogy olvasson el pár cikket, vagy 1-2 könyvet a gyereknevelést illetően, mert ez így nem lesz jó, én hiába mondok bármit, lehurrog, hogy mert én aztán tudom, hisz ez az első gyerek. Csakhogy én rengeteg könyvet és netes dolgot olvastam, kérdezgettem más tapasztalt anyukáktól, tehát nem vagyok hülye, és egyébként is tudom mi a jó a kicsinek, kezdetektől tudom és minden jó is volt eddig.

Túl sokat van itthon, változott a munkaideje és azóta kész borzalom minden nap, sőt még este is, jó ha 11-re elalszik a kicsi, úgy hogy már fél 8-kor ágyban van. Én meg mellette a szobában. Mindig aludt már 7-8 között, reggel 7-ig. És álmos is nagyon, mert majd leragad a szeme és egyfolytában ásítozik is, de biztos várja, hogy majd jön apa és akkor nem kell aludnom.

Mit tennétek egy ilyen helyzetben? Miért nem hallgat meg a férjem? Egyszerűen semmiről nem lehet vele beszélni, ami kétségbe vonja őt, vagy kiderül, valamit nem jól csinál. De a gyereknevelés az komoly dolog.

Bocsi kicsit hosszú lett.