Mit lehetne tenni, hogy könnyítsünk a helyzeten?
Nagyszüleimmel (84 évesek) és Édesanyámmal (55 éves) élek (13 éves vagyok). A szüleim már régebben elváltak (de ez nem ide tartozik).
Nagypapám beteges (parkinson kór), a nagymamám - eddig - jól bírja. Anyukám reggeltől délutánig dolgozik, majd itthon főz, mos, takarít, segít a nagyszüleimnek, amit tud. Én is - próbálok - sokat segíteni: porszívózás, seprés, törölgetés, stb. stb.
A papámhoz éjjel többször kel a mamám (itatja, pelenkázza, stb.), de az elmúlt hetekben-napokban nagyon elfáradt.
Most anyukám kel fel éjjel a nagypapához, hogy a mama pihenhessen. De ő sem fogja bírni a végtelenségig....
Természetesen nagyon szeretjük a papát - és kórházba semmi esetre sem adjuk be - de valahogyan meg kellene vele beszélni, hogy amit ő is meg TUD (csak nem AKAR) csinálni, azt csinálja is meg!
Persze már milliószor kértük erre, amikor vagy: megsértődik, vagy azt mondja, hogy: "Jó!".
Hogy beszéljem meg vele, hogy ezt nem lehet csinálni, hogy éjjel (legalább 5-6-szor) felkel csak azért, hogy közölje velünk, hogy hány óra.
válasza:
válasza:A kellemetlen az, hogy te sok mindent nem tudsz még a nagypapád állapotáról. A Parkinson-kór magában is elégsúlyos dolog, de itt valószínűleg más betegség is közrejátszik. Lehet, hogy diagnózisa csak a Parkinsonról van, de elképzelhető, hogy emellé depressziós, vagy időskori elbutulásban szenved. Mindenképpen látnia kellene pszichiáternek. Nem biztos, hogy az éjszakai felkelések mögött kizárólag az van, hogy titeket bosszantson. Sőt, ez a logikával ellenkezik, viszont az egyérszűkületes betegek tipikus viselkedése.
Egyszóval a tanácsom az, hogy hagyjátok ezt a "jobban szeretjük annál, hogy kórházba adjuk"-szemléletet, mert ezzel mind az ő, mind a saját életeteket megnehezítitek. A tehetetlen szeretetnél többet ér az, ha tesztek is azért, hogy jobban legyen a nagypapád. Ezt pedig pusztán kiszolgálással, éjszakai felkelésekkel és beszélgetéssel nem fogjátok tudni megoldani.
Köszönöm a válaszokat. Abba nem tudok -és nem is akarok- beleszólni, hogy vigyük-e, vagy ne? kórházba. Ez a Nagyszüleim döntése, a Nagymamám és Anyukám így akarja.
Igen, nagyon sajnálom, hogy beteg, de ha el hiszitek, ha nem, napközben teljesen ki van cserélve:
- viccelődik,
- sétál,
- bélyeget gyűjt,
- tv-t néz,
- olvas;
de amikor jön az este...mintha kicserélték volna.....
válasza:Sajna a betegségnek az is a velejárója,hogy éjszaka zavartak az ilyen idős betegek.Attól,hogy napközben toppon van,éjszaka még nem elvárható tőle,mert zavart.
Kitartást kívánok anyukádnak,és a nagyinak,nagyon szép amit csinálnak.
Te meg próbálj meg sokat segíteni olyan teendőkben amikben tudsz,és persze tanulj jól,hogy miattad ne keljen aggódniuk.
válasza:Kedves 13éves kislány!
A szociális ellátásban lehetőségetek van arra, hogy segítséget kérjetek napi max. 4órát! Ez ingyen van minden rászorulónak megjár. Nem a család dönti el, hogy mennyi az az idő, amit a szoc.gondozó ott tölt, hanem aki az előgondozást végzi, hivatalból ő vizsgálja ki! Idős korban már rövidebb az alvási igény! Esetleg napközben nem kellene hagyni a nagypapát aludni és kellene kérni az orvostól valami gyenge nyugtatót, hogyne készüljön ki a család! De szerintem szüleidnek kellene lépni ez ügyben!
válasza: válasza:15.03-as vagyok!
Itt egy link ezt olvassátok el a házi gondozásról ad pontos ismereteket www.weborvos.hu/adat/Becka_Eva.ppt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!