Nem tudom, hogy mit tegyek és hogyan javítsak a helyzeten. A férjem félrenevelné a kicsit?
Úgy látom és érzem is, hogy nem jól neveli, vagyis inkább egyáltalán nem neveli. A kezdetektől én voltam, aki mindent megoldott és tett a baba körül. Már lassan 2,5 éves és minden elromlott, amit eddig kialakítottam. Mióta a férjem többet van velünk egyszerűen nem jó sehogyan, már hónapok óta, sőt bő féléve, de már nem bírom sokszor cérnával. Félreértések elkerülése végett nem hisztis, nem rossz kislányról van szó, nagyon okos, ügyes, igaz még csak pár szót mondogat, de mindent tud ért és csinál, meg lehet vele beszélni a dolgokat is, nekem megért mindent, a férjemnek már nem. Sok mindent ráhagy, olyanokat enged és tesz meg neki, amiket én tiltok és sosem lehetett. A kislány pedig ezt tudja. Nemhogy az apai szigor, de semmi sincs! Tulajdonképpen csak ő egyedül nem csinál a gyerekkel valamit szinte minden nap, olyan semmilyen, de ezt már megszoktam, egy időben erőltettem, de hiába, nem veszi ki részét a gyerekteendőkben, csak olykor. Nem egy tuti jó apuka, csak most mindent elront!
Kialakult napirendje van mindig, a korának megfelelő és minden jó is volt, de mára már nem alszik el este rendesen, vagyis 2-3 óra hosszat kínlódok vele, türelemjáték. A férjem azt mondta szívtelen vagyok, mert hagyom, hogy sírjon és csak rendreutasítom, ő persze megsajnálja, holott, csak hisztizik a kicsi, mert nem akar aludni. Ad még neki inni, kiveszi az ágyból, amikor meg szólok érte, felháborodik és kimegy, én meg kínlódhatok tovább és a gyerek is, mert ismét 2 órahossza mire végre elálmosodik. Nappal is mindent eltűr neki, azt is hogy megüsse, megmarja, verekedjen vele, lekiabálja. Na velem ilyeneket nem mer megtenni a kislány. CSak vele ilyen agresszor.
Kértem a férjem, hogy olvasson el pár cikket, vagy 1-2 könyvet a gyereknevelést illetően, mert ez így nem lesz jó, én hiába mondok bármit, lehurrog, hogy mert én aztán tudom, hisz ez az első gyerek. Csakhogy én rengeteg könyvet és netes dolgot olvastam, kérdezgettem más tapasztalt anyukáktól, tehát nem vagyok hülye, és egyébként is tudom mi a jó a kicsinek, kezdetektől tudom és minden jó is volt eddig.
Túl sokat van itthon, változott a munkaideje és azóta kész borzalom minden nap, sőt még este is, jó ha 11-re elalszik a kicsi, úgy hogy már fél 8-kor ágyban van. Én meg mellette a szobában. Mindig aludt már 7-8 között, reggel 7-ig. És álmos is nagyon, mert majd leragad a szeme és egyfolytában ásítozik is, de biztos várja, hogy majd jön apa és akkor nem kell aludnom.
Mit tennétek egy ilyen helyzetben? Miért nem hallgat meg a férjem? Egyszerűen semmiről nem lehet vele beszélni, ami kétségbe vonja őt, vagy kiderül, valamit nem jól csinál. De a gyereknevelés az komoly dolog.
Bocsi kicsit hosszú lett.
válasza:ismerős, a férjem is úgy gondolja, h ha mindent ráhagy a gyerekre, akkor ő lesz jófej apu
én úgy szoktam h ráhagyok kisebb feladatokat a férjemre...mondjuk odaadom neki a gyerek kajáját, h etesse meg.....stb...ilyenkor a saját bőrén tapasztalja, h milyen ha valaki nem következetes....általában ingerült is lesz, ilyenkor jövök én és mondom neki, h látod milyen fontos a következetesség....ez nem kegyetlenség.....a kegyetlenség az ha felemeled a hangod, általában használ!sok pasi csak abból ért amit tapasztal!
válasza:Nem lehet,hogy csak féltékeny vagy a férjedre? Nem biztos,hogy a te nevelésed olyan jó.A neten nagyon sok ostobaságot is lehet olvasni.
Megkell beszélnetek és felosztani a dolgokat.Mi az amit a férjed tesz a pici körül,mi az,amit te? Mindkettőtöknek következetesnek kell lennie.Ha ő fekteti le a picit,akkor te ne menj be hozzájuk,ne legyél benn a szobában.Különben sem kell a lefektetett gyerek mellett bent lenni.Aludjon el az anyuka nélkül.Én soha nem maradtam bent egyik gyerekemnél sem.Elaludtak maguktól is.
válasza:Szia!
Tanácsot sajnos nem tudok adni...és tudud miért nem? Mert amit most itt olvastam az olyan volt mintha a saját történetemet olvastam volna végig.
Dettó!!!
Elszomorító! Eddig azt hittem,hogy csak az én férjem ilyen!!
1 kezemen megtudom számolni hogy a 18 hónap alatt hányszor fürdette meg a kislányt és hogy hányszor vitte el sétálni...stb.
Nálunk annyi a különbség, hogy munkanélküli és egy garast sem keres, mégcsak a munkanélkülibe sincs bejelentkezve.
1x elköltöztünk mert nem birtam tovább..2 nap elteltével eljött értünk, hogy menjünk haza. Na akkor egy időre megváltozott, de aztán kezdődött minden elölről.
Aki meg azt írta, hogy nem-e vagy féltékeny annak el kéne gondolkodnia mit is írt, mert ő biztos nincs ilyen helyzetben.....ja és mire kéne féltékenynek lenni? A lustaságra meg a nemtörődömségre?
Ember legyen a talpán aki ezt bírja cérnával. Én már ki vagyok készülve idegileg. Se pénz, se normális családi élet.
Sajnos segíteni nem tudtam, de remélem az vígasztal, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával!
Sok-Sok türelmet és kitartást kívánok.
válasza:Sajnálom, hogy más is van ilyen helyzetben. Borzasztó.
Igen én is ezt érzem, hogy kikaparnám a szemét és jól ellátnám a baját. Nem érti meg, hogy a gyereket következtesen kell nevelni. Én is elhagytam már őt, de végül ismét együtt vagyunk, mondva minden változik és jobb lesz. Csak egy darabig volt "jobb". Miért vagyok ebben a kapcsolatban? Na ezt én sem tudom, de próbálom megoldani a problémákat. Kapott a házasságunk egy intervallumot, ami alatt helyrehozható vagy sem. Az sem lehet, hogy oda-vissza ugrándozok a kicsivel, mert a sok költözködés sem tesz jót neki. De most nem erről szólt a kérdés.
Ebben a helyzetben mit tehetnék? Hogy beszéljem rá, hogy legalább velem egyhullámhosszon nevelje a kicsit, olvasson egy-két dolgot a gyereknevelésről! vagy az ilyen apa menthetetlen, bárhogy is kapálózok nem változik, neki eza a normális? Csak hát így milyen gyerek lesz a lányomból, aki rajong az apjáért, de mégis mindig mindenben tudja, hogy csak rám számíthat, apára nem!?
válasza:Ne aggódj.Csak őszinteség legyen. A gyerekednek sokkal jobban ártasz az ilyen kavarással, elrontod az apa-gyerek viszonyt,rossz fényt vetsz az apukára. Te add meg, ami tőled jöhet, Apuka is ami tőle jöhet. A gyerek majd okosodik, és maga fog életformát választani.
Ne gondold, hogy a gyerek egy agyagedényhez hasonló, amit olyanná formál a fazekas, amilyenné akar. Ez a gyerekre nem igaz. Ő hoz magával hajlamokat, tehetségeket, stb. Neki saját élete lesz, amit sok színes szálból fon össze magának, és annak a sok szálnak egyike te leszel, másik az apuka, és még sok szál máshonnan. Egy színes mozaik, sok alkotóelemből. Hagyd, hogy begyűjtse ezeket.
válasza:"Olyanokat tanít neki, hogyan kell verekedni, rugdosni a másikat, vagy a másik gyereket, meg mondogatja neki, hogy nyugodtan verje meg a gyerekeket. Ez normális??? És jót röhög, akkor is, ha valamit egyszer megengedett neki, majd máskor nem és a kicsi hisztizik érte, az apja meg kiröhögi."
Hát, ha nem is normális, mindenesetre a való életre nevel... Mert mi lesz később? Vagy ő ver meg másokat az iskolában, vagy őt verik. Aztán meg a munkahelyen majd először mondják neki, hogy így csinálja, aztán ha úgy csinálja, majd ő lesz a hibás, és kiröhögik :P
Nem pártolom én se, hogy ez van, de elgondolkoztam, hogy ha így nevelik, akkor végül is azt szokja meg, amit egyébként is látni fog :P
válasza:1. tényleg azt tudom csak tanácsolni, h próbáld bevonni jobban, csak kis feladatokat adj neki....állítólag a férfiaknál fontos a pozitív megerősítés, ha valamit jól csinál dicsérd meg....olyanokat ami neked nem feladat.....valahol el kell kezdeni
Anyaként tudom h inkább átveszem a "gyereket", de hidd el kell a férjednek egy kis felelősségválalás, van egy gyereke és ráadásul már nem is újszülött, ideje vállalni.
Tipp: babaúszáson nagyon jól kijön apuka és a gyerek és asszem 3 éves korig lehet menni.....próbáltátok már?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!