Hogyan segítsek a gyermekkori barátomon?

én részvétet kívánnék neki, és felajánlanám, hogy ha bármiben tudok segíteni, szóljon nyugodtan, számíthat rám. ennyi. ha szüksége lesz Rád, fog szólni, nyugodt légy.

nekem 2008 nyarán halt meg az apukám váratlanul. mondjuk embere válogatja, de azóta sem szívesen beszélek róla, semmilyen témában, arról a szörnyű napról nem vagyok hajlandó még hallani se azóta. gyakran eszembe jut, de mindig előjön ugyanaz az érzés, elszorul a szíves, majdnem elsírom magam... lényeg mi lényeg, ha az én barátom lennél, nekem az segítene a legtöbbet, ha elterelnéd a gondolataimat, szóba sem hoznád (max ha én hozom szóba) és egy kicsit megpróbálnál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. a tolakodó "úristen mesélj mi történt" meg a "jajj istenem de hirtelen történt, mondj el mindent"-eket úgy is majd a bunkó parasztok duplán bepótolják hidd el!