Hogyan beszélhetnék erről szüleimnek? Már nagyon nem bírom

Ismerős a helyzeted. Én lányosztályba jártam, de egy -két nagyszájú és népszerű lány rám szállt. Cikiztek hogy nem beszélek csúnyán, cikiztek hogy nagy a mellem és szerintük tejcsárda vagyok, cikiztek a szótlanságomért. A szótlanság önvédelem volt velük szemben, mert amikor visszaszóltam az egyiknek az osztályban megvert. Körben neki drukkoltak, és amikor visszaadtam az ütést neki a többiek rám ugrottak. Valójában nem tudtak igazi érvet felhozni ellenem, azt mondták hogy béna vagyok, de az zavarta őket hogy béna létemre tetszettem a fiúknak. Az iskolai fiúkkal nem mertem találkozni, mert tudtam hogy ha találkozom bármeikkel a többi lány rohan a fiúhoz és negatív kampányba kezd ellenem. Ja! Mi jobb módúak voltunk, tehát ez sem lehetett kikezdési alap. Bár a mi osztályunkban sokan a pénzesebbek közül valók voltak. A csendesebb, rendesebb lányok pedig azért nem mertek velem barátkozni mert azt hitték hogy akkor őket is kiközösítik a többiek.

Szóval nagyon rossz volt.

A mai napig bánom hogy nem mertem elmondani a szüleimnek, és nem kerestünk egy másik iskolát. Azt akartam hogy a szüleim ne tudják hogy engem ennyire nem szeretnek az iskolában. Butaság volt. Magammal toltam ki. A fölső oktatási intézménybe kis szerénykeként érkeztem és meglepődtem hogy ott keresték a társaságom és kedveltek a többiek. Mondj el mindent anyukádéknak, mert csak így tudnak segíteni neked. Az öngyilkosság hülyeség, mert akkor sem marasztalnák el egy ejnye-bejnyén kívül a zaklatóidat, viszont a szeretteiddel nagyon rossz dolgot tennél.

Önbizalom hiányos embereket piszkálják.

Bezsélj az igazgatóval.

Menj el egy pszichológushoz. Embernek a lelkével is foglalkoznia kell. Ha fáj a fogagad avval is elmész orvoshoz, ha rossz a szemed akkor szemészhez. Pont így a lelkedhez is orvos kell.