Mi ez az új hóbort, hogy a gyerek semmiért sem hibás, és jó képet kell vágni hozzá, bármit is csinál?

Teljesen igaza van 59-es válaszolónak, hogy azért, amiért a szülő úgy érzi, hogy elfogyott az eszköztára, még nem kell felpofozni a gyereket. A szülő menjen el szakemberhez, pszichológushoz, és kérjen tanácsot, hogy hogyan kell nevelni egy válási traumán átesett gyereket. Nem a gyerek a hibás, hanem a szülők és a környezete. Akkor nem a gyereknek kellene egy pofont lekeverni, hanem a szülőknek és a környezetének. Hiszen a gyerek, míg boldog családi környezetben volt, nem volt ilyen! Magad írtad, hogy a válás előtt normális gyerek volt. Nyilván NEM BENNE van a hiba!

Személyes megjegyzésem, hogy örömmel konstatálom, hogy mostmár szívesen útáljuk a volt Szovjetúniót, annak minden szar áltudományos nézetével együtt Liszenkótól a kommunista ideológia kitalálóiig.

De ez a k i b a s z o t t Makarenkói pofon olyan mélyen beleívódott egyes emberek tudatába, hogy a mái napig fennen hirdetik ezt a szerencsétlen szamárságot!

Szerintem a kérdés kiírójának teljesen igaza van. (7 éves voltam mikor elváltak a szüleim, tesóm 4 éves volt) A szüleim válását az égvilágon senki sem dramatizálta túl, így mi is hamar elfogadtuk a helyzetet, mindenféle hiszti, meg kezelhetetlenség nélkül. A gyerek csak azért csinálhatja ezt, mert megengedik neki és nem torolják meg. És igenis, ha a gyerek tiszteletlen, vagy direkt kárt okoz, le lehet keverni egy-két fülest, ettől még senki sem lett lelki beteg, de legalább megtanult viselkedni. Két fülest kaptam életembe egyiket az étel szándékos leborítása miatt, a másikat meg tiszteletlenség miatt és egyszer hisztizés közbe lelocsoltak hideg vízzel. Azóta tisztelettel beszélek a felnőttekkel, becsülöm az ételt és soha nem hisztizek.

Ma végigmegyek az utcán, a gyerekek köpdösnek, dűtenek, borítanak, rugdossák az öreg nénik lábát a buszon, üvöltenek a bevásárlóközpontban, miközbe egyik szülő a másiknak: a gyereknek önkifejezést kell tanulniuk.

A gyerekkor arra való, hogy felkészüljön a felnőttkorra, ahol igenis keményen megtorolják a szándékos rongálást, garázdaságot, a tiszteletlenséget. És ha ezt nem lehet szép szóval elérni, oda kell egy-két anyai pofon és megtudja a gyerek hol a helye.

Az emberek mindent eltúloznak. A büntetés nem csak testi fenyítés lehet, a liberális nevelés nem azt jelenti hogy mindent rá hagyunk a gyerekre. Én sohasem kaptam pofont mégsem neveltek szeretetben, nem is jó a kapcsolatom a szüleimmel. Még csak 1 éves a lányom így nyilván csak az elképzeléseimet tudom leírni. Nem szeretnék a barátja lenni, én az anyja vagyok akivel bármikor mindent megbeszélhet, akire bármikor számíthat, még akkor is ha a barátai elfordulnak tőle. Vannak szabályok amiket már most be kell tartani, nyilván most még csak tanítom rá (nem pofozkodunk, nem dobáljuk az ételt stb). Miért gondolod kérdező, hogy aki nem akarja megpofozni a gyerekét az mindent ráhagy? Rengeteg más nevelési módszer létezik. Miért gondolják egyesek, hogy aki egyszer ráüt a gyerek fenekére mert mondjuk át akar szaladni az úttesten az rossz szülő? Valószínűleg nem gondolkodik csak cselekszik. Miért nem lehet az aranyközéputat választani? Miért kell minden gyereket egy kalap alá venni? Van amelyiket mindegy hogy neveled soha nem szólna vissza senkinek, és van amelyiket ütheted verheted akkor is visszabeszél.

Ja és amit később írtál a a jogos pofonról na az gáz, egy felnőtt embert nem kell már nevelni, akárhogy is szól hozzám a férjem előbb megkérdezem mi baja és beszéljük meg nem lekeverek neki egyet.

a magatartászavart nem a gyerek váltja ki, hanem az őt ért hatások belül okoznak neki szorongást, frusztrációt és ezáltal lesz agresszív, stb

ergo a büntetéssel csak súlyosbítani lehet a helyzeten.