Mi ez az új hóbort, hogy a gyerek semmiért sem hibás, és jó képet kell vágni hozzá, bármit is csinál?
Tesóm néhány éve elvált, és az ő hétéves fián látom elsősorban, hogy nem feltétlenül tesz jót neki, hogy állandóan mindenki csak tekintettel van rá, mert hát "jaj szegénynek elváltak a szülei".
A válás előtt tök normális gyerek volt, és utána sem voltak nagy gondok még egy fél évig, évig kb. De azóta totál magatartászavaros a gyerek, visszabeszél, agresszív a suliban meg a játszótéren, állandóan hisztizik, tör-zúz, stb.
És mi erre a környezete reakciója? Pátyolgatják, megpróbálják megérteni, ápolgatják a pici lelkét, tehát soha nincsen negatív következménye (büntetése) a tetteinek. Mindezt arra hivatkozva, hogy óriási trauma volt neki a válás, és ezért türelmesnek kell lenni hozzá.
Oké, nagyon szép dolog a türelem és a megértés, de mégis meddig lehet a válásra fogni, hogy a gyerekkel súlyos gondok vannak?
És sok kérdésnél olvasom itt is, hogy a problémás viselkedésre egyetlen megoldás a türelem és a szeretet, és aki másképp gondolja, az rossz ember, gonosz, stb.
Engem annyira bosszant ez a (szerintem) hülye hozzáállás, én pont azt látoim, hogyminél megértőbbek és türelmesebbek egy magatartászavaros gyerekkel, a gyerek annál inkább elkanászodik, mert abban a hiben nő fel, hogy neki aztán az égvilágon mindent szabad.
Érdekes, régebben is voltak válások, vagy érték egyéb traumák is a gyerekeket, mégse lett mindegyik kezelhetetlen. Mégpedig azért, mert a szüleik megkövetelték a tiszteletet és a normális vislekedést, illetve alkalmanként ha kellett, igenis lekevertek egy-egy pofont. Mégis felnőtt mindenki és normális emberek lettek. Nem értem, a régi, jól bevált módszer helyett miért kell mindig, mindenáron megérteni "szegény gyereket" és türelemmel lenni iránti, bármit is művel.
Ti mit gondoltok erről?
"kedves 37-es nem azt mondom,hogy nekem jó a közepesen szar és rá kell "fanyalodni""
Pedig a következő válaszodban az etióp kisgyerekes példával pont ezt támasztottad alá. Hogy a metaforánál maradjunk: sajnálom, hogy éheztél gyerekkorodban, de azért másnak ne kelljen már megennie a szar kaját.
Hát, szomorú képet festenek a válaszok a gyerekhez való hozzáállásról. Ezek fényében szerintem nem igazán jogos azon fanyalogni, hogy ma nincs szigor, és nem lehet lekeverni egy-két pofont, mert itt a többség szerint ez teljesen elfogadható.
És megy a lepontozás arra, akinek az elveibe nem fér bele, hogy bármilyen indokkal megüssön egy nála 40 kilóval könnyebb és harminc évvel fiatalabb gyereket.
Gratulálok! Ez igen!
Kérdező, ha valaki úgy ítéli meg, hogy már nem tud veled mit kezdeni, megpofozhat?
Jár érte büntetés, ha feljelented? Igen. Ugyanis bántalmazásnak minősül. Akár gyerek, akár felnőt tkapja.
Lovagolsz itt a pofonon, miköhzben a következetesség lenne a megoldás, nem a "néha megpofozom, mert annyira eszköztelen béna szülő vagyok".
Kérdező, én értem a problémádat. Általánosságban azt gondolom, hogy ha valaki nem kapja meg gyerekkorában azt az 1-2 makarenkói pofont, majd megkapja az Élettől. Csak az sokkal jobban fog fájni.
Mondjuk van egy gyerek, állandóan úgy beszél a szüleivel mint a kutyával. Ők mosolyognak, megsimogatják, mert hát megértőek, ugye. Majd ugyanezt a viselkedést a gyerek majd más szituációkban is megjátsza, hiszen otthon is bejött. Csak ekkor a reakció már kirúgás (mondjuk iskolából) vagy egy hatalmas verés is lehet, mert a rossz embernek szólt be. A probléma az lesz, h egy bizonyos kor után már nem fog megváltorni.
Vagy egy konkrét példa. Ismerős gyerek, egész életében pátyolgatva, kényeztetve volt. Semmi elvárás feléje, hiszen nem szabad a kis lelkét megterhelni azzal, h teljesítményre vagy viselkedésre kényszerítsék. Az eredmény: átbukdácsolta a szakmunkásképzőt (!) és most minimálbéresként dolgozik.
Szerintem a legnagyobb kib*szas egy gyerekkel, ha nem nevelki fegyelemre és nem tanítják meg viselkedni, küzdeni.
De nem baj kérdező, a mi gyerekünk (ha lesz) majd fegyelmezett lesz, és fizeti az adójából a liberálisan nevelt kölykök drogelvonóját.
"állandóan úgy beszél a szüleivel mint a kutyával. Ők mosolyognak, megsimogatják, mert hát megértőek, ugye."
Csak az a baj, hogy akit szeretetben, megertesben nevelnek, az nem beszel ugy a szuleivel mint egy kutyaval.
Egy legbolkapott peldat hoztal, koze nincs a valosaghoz.
Amugy meg elmondom neked is meg egyszer: a pofozas es a nulla neveles kozott vannak fokozatok am.
"és fizeti az adójából a liberálisan nevelt kölykök drogelvonóját."
Ja igen :)
A helyzet az hogy nem a liberalisan nevelt kolykok drogoznak. remelem soha nem fogod megtapasztalni.
"Csak az a baj, hogy akit szeretetben, megertesben nevelnek, az nem beszel ugy a szuleivel mint egy kutyaval.
Egy legbolkapott peldat hoztal, koze nincs a valosaghoz."
Sajnos van köze a valosághoz. Nem tudom, hány éves vagy és hol élsz, de hogy a való életről semmit nem tudsz, az biztos.
"Amugy meg elmondom neked is meg egyszer: a pofozas es a nulla neveles kozott vannak fokozatok am."
Persze, hogy így van.
Ahogy az is igaz, hogy 1 megérdemelt pofon és a gyerekverés között vannak fokozatok ám.
(Mielőtt félremagyarázod: 1 pofon célravezető lehet, a gyerekverést elítélem.)
Kedves kérdező, alapjaiban nem érted a dolgot, ezért egy távoli példával megpróbálom megvilágítani neked azt, hogy miről is van szó.
A nyugati orvoslás igen gyakran csak a tüneteket kezeli. Köhögsz? Kapsz köhögés-csillapítót.
Lázas vagy? Lázcsillapítót ír fel az orvos.
Fosol? Beveszel egy hasfogót!
És, hogy mi miatt köhögsz, mi miatt van lázad, vagy miért fosol, az mellékes. Pedig lehet, hogy egyszerűbb lenne utánamenni, hogy a tünetet milyen betegség okozza, és ezt a betegséget kellene kezelni és megszüntetni.
Ha bakteriális bélfertőzés miatt fosol talán jobb lenne a bélfertőzésedet megszüntetni, és akkor a fosás is magától megszűnne.
Szóval általában nem a tüneteket, hanem az azt kiváltó betegséget kellene gyógyítani.
Nos a pofonra rátérve - tüneti kezelésre jó csupán.
De a kiváltó okot nem szünteti meg.
Ezért egy saját magára és a méltóságára igényes ember számára a pofon teljesen értelmetlen...
"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."
>Müller Péter<
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!