Azokat kérdezem, akik úgy nőttek fel, vagy épp ilyen helyzetben vannak, hogy a szüleinek megromlott a kapcsolatuk, de nem váltak el, mennyi (volt) a feszültség otthon, és hogyan éltétek (élitek) meg gyerekként ezt a helyzetet?

Én hosszú évekig így nőttem fel, és ma is azt mondom, hogy rég el kellett volna válniuk. Napi szinten volt veszekedés, később verekedés is köztük. Sokszor minket is belerángattak mint gyerekeket a rosszindulatú balhéjukba. Volt, hogy 1-1 veszekedés vagy verekedés után, nem tudtak lecsillapodni, és anyám ilyenkor rajtunk töltötte ki a márgát. Kaptunk kemény pofonokat tőle.

Ez nem élet egy gyerek számára sem. Inkább éljen csonka családban de nyugodt békében, mint teljes családban de rettegésben.

Én így nőttem fel és rossz volt. Apám addig kínozta anyát,míg belebetegedett és meghalt :(

Azóta persze ő nem törődik tesómmal meg velem csak az új nőjével.

Azok akik azért maradnak egy rossz házasságban, mert a gyereknek még mindig jobb ha együtt az apuka és anyuka , akkor az aki ezt a nézetet vallja ostoba. Csak azért takarózik a gyerekkel, mert ő maga egyáltalán nem akar elválni, mert ő maga ragaszkodik a férjéhez /feleségéhez.

A gyereknek nem jó ha állandó feszültség, vita, verekedés mellett nő fel. Még az sem jó neki, hogy minden nap látja, hogy a szülei boldogtalanok, legalábbis az egyik fél biztosan.

Így a gyerek milyen képet kap a családról?

Hogy az a normális ha ordítok a házastársammal? Hogy a házasság = szomorúsággal, haraggal??

Nagyon nem jó példák ezek egy gyereknek.

Elég rosszul, folyamatos volt a félelem és haragudtam anyámra, mert nem vált el az alkoholista apámtól. A legrosszabb a tehetetlenség volt, hogy semmit se tudtam tenni azért, hogy ne veszekedjenek. A testvéreimet is nagyon megviselték az állandó veszekedések és verekedések, igaz ezek viszonylag ritkán fordultak elő, de egyszer se szabadna ilyesminek előfordulnia egy családban. Néha minket is bántott az apánk. Amikor kisebbek voltunk úgy volt, hogy amikor kitört a balhé, gyorsan elmentünk otthonról a tesóimmal a közeli játszótérre és ott vártuk a végét. El lehetett odáig is hallani, ahogy ordítoznak egymással. Vagy ha otthon maradtunk, akkor elbújtunk és sírva vártuk ki a végét. Másnap mindig nagyon rossz volt suliba menni, hogy biztos hallották az osztalytársaim is a veszekedést, mert híre ment a faluban, meg állandó beszédtéma volt, hogy apám szinte mindennap részegen hazatántorog, közben ordítozik azokkal, akikkel találkozik, vagy éppen hazahozzák, mert annyira részeg volt, hogy lábra állni se bírt. (kis faluban éltünk, mindenki ismer mindenkit)

Tizennégy évesen már nem mentünk el a veszekedésekkor, hogy szét tudjuk őket választani, ha durva lenne a helyzet.

A bátyám 18 évesen költözött el otthonról, a nővérem is, és én is, jobban mondva inkább menekültünk. Valahogy már anyámat se tudom sajnálni, csak annyi kellett volna, hogy elválnak és nem lenne ez. A mai napig előfordul, hogy apám hozzávágja az acélbetétes bakancsát...

Hiába nem vagyok már ebben a közegben, de a hatása a mai napig érezhető, mondjuk csak két év telt el azóta, hogy elkötöztem otthonról. A bátyám egy megrögzött hazudozó lett, de olyan képtelen történeteket bír kitalálni, hogy az valami hihetetlen. A nővérem se jobb, agresszív és vállalhatatnul viselkedik meg beszél, plusz nem egyszer meglopta az egyik rokonunkat, megvetem őket ezért. 100%, hogy azért lettek ilyen emberek, mert rossz volt a gyerekkorunk. Nekem szociális és agora fóbiám van már évek óta, ez is erre vezethető vissza a pszichológusom szerint. Nagyon rosszul viselem ha veszekednek vagy ha nézeteltéresek vannak a jelenlétemben. Hiába mondja el a párom normális hangnemben, hogy milyen problémája van velem, egyből elkezdek sírni a legkisebb kritika miatt is, pedig tényleg csak jogosan szokott megemlíteni dolgokat. Házasság és gyerek ellenes vagyok, észérveket nem tudnék felhozni ellene, csak szimplán rossz érzés fog el, ha ezekre gondolok, tuti ez is a szüleim rossz házassága miatt van. Az indulatomat se tudom kezelni, félek attól, hogy egyszer valakiben kárt tennék, ha egy indulatos szóváltásba kerülnék, ezért ezeket a szituációkat kerülöm.