Nôk, a párkapcsolat, házasság és a gyerek a ti viszonyotokat is megváltoztatta a barátnôitekkel?

Van az a mondas hogy "az ember a rokonait nem, de a baratait megvalogathatja".

Ezek szerint rosszul valasztottal.

Nem. És nincs ilyen barátnőm, mert számomra ez nem barátság, ha ilyen görcsösen akar nyerni velem szemben mindenben, hanem betegség.

Van egészséges versenyszellem, de annak sincs helye itt. A kinek a gyereke áll fel előbb értelmetlen. Miért, akkor mi lesz, esetleg következtetünk belőle, hogy ő lesz a következő nagy elnök, vagy mi?

Én már évek óta "beláttam" azt hogy jobb fiúkkal haverkodni,mert a csajok csak féltékenykednek, versenynek fognak fel mindent...

Velem egész életemben ez volt, ahány lánnyal sikerült összebarátkoznom, pár hónapon belül kijelentette hogy "nem számítuk barátoknak" hát köszi

Ezután egy 2 barátnőmmel azért ment tönkre a "nagy" barátságunk, mert elköltöztem a páromhoz, messze tőlük, és nem volt időm minden nap facebookon lógni, mert dolgoztam, illetve háztartást vezettem...

Mert ők még otthon laktak, szülőkkel, nem kellett, mosni, főzni,nameg dolgozni.

az egyik barátnőmmel próbáltam még barátkozni, mikor a férjemmel az esküvőnkre készültem, erről beszélgettünk, és mikor mondtam a lánynak, hogy szeretnénk majd őket is meghívni rá, ( persze elmentünk volna személyesen ) benyögte hogy nem tud jönni, mert most vett új cipőt, és nem lesz pénze.

mondtam neki, 4 hónap múlva lesz csak az esküvő...honnan tudja hogy nem lesz pénze ? Egyébként meg, ő még diák, szóval féláron utazna ide, ajándékot pedig mondtuk, hogy egyáltalán nem kell hozni, hiszen nem azért hívjuk.

de egyébként ez volt az utolsó, innentől kezdve nem nagyon dumálok velük.

Csak az egyikükkel.

A többiek nem kezdtek el nagyzolni azzal, hogy nekik bezzeg van párjuk ill. férjük nekem meg nincs. Ő volt az egyetlen, aki felsőbbrendűnek érezte magát emiatt.

Azóta már sok idő eltelt, és nekem is lett párom. Ezzel a régi barátnőmmel már nem is tartom a kapcsolatot. Megutáltam. Mikor gyereke lett, nagyon csúnyán ordítozott vele a semmiért, rosszul nevelte, ültette órák hosszat az etetőszékében akkor, amikor még nem is tudott felülni magától, és egyéb tudatlan, sutyerák viselkedése miatt nem volt kedvem tovább járni hozzájuk. A kutyájukkal is csúnyán bánt, emiatt is megundorodtam tőle.

Korábban nem is sejtettem róla, hogy ilyen, normálisnak tűnt.

Egyetlen (volt) barátnőm van, akivel kapcsolatban rá kellett jönnöm, hogy borzasztó irigy, és ahogy te is írod, kérdező, versenyez velem, de az ő mércéje szerint én sokkal "előrébb" vagyok, ami iszonyúan frusztrálja, és emiatt voltak nagyon gusztustalan húzásai, amiért én már nem nagyon keresem a társaságát. Röviden: én házas vagyok, félidős terhes, boldog, jók az anyagiak, minden happy és szuper, neki meg van egy szar kapcsolata, folyamatos veszekedésekkel, most rúgatta ki magát a munkahelyről (az ő hibája volt, tudom, mert egy helyen dolgoztunk), így most pénzük sincs. Nagyon szeretett volna 27 éves koráig férjet meg gyereket, idén lesz annyi, egyik sincs meg, és borzasztó irigy, mert nekem igen (nem én képzelem bele, részegen el is mondta ezt). Csak a bibi, hogy emiatt szemét módon viselkedik velem, nem részletezem, de nagyon bunkó, rosszindulatú, emiatt már alig beszélek vele. Hozzátenném egy szóval nem említem neki a babát, vagy hogy milyen jó az életem, mert nem akarom megbántani, de neki így is csípi a szemét.

A többiekkel a házasság semmit nem változtatott a kapcsolatunkon, egyikükkel 5 hónap különbséggel mentünk férjhez, de van, aki nem házas és nem is tervezik még egy darabig, mégse volt probléma. Most vagyok terhes az első babával, a velem egy évben házasodott barátnőm szintén, a többinek még eszében sincs gyereket vállalni, de ugyanúgy összejárunk, találkozunk, és lelkesen tervezik, hogyan dajkálják majd a lányomat, ha megszületik :D Én tudatosan figyelek, hogy ne csak a gyerek legyen a témám, de őket iszonyatosan érdekli :D

Aki igazi barát, az az is marad, aki meg olyan, mint a régi barátnőm (vagy épp a te barátnőd), azért meg nem kár szerintem.

27N