Aki cigizik és elmondta a szüleinek, hogy reagáltak rá?

Amikor apám megtudta, hogy 15 évesen cigizek, egy nap leültetett és elővett egy doboz munkás cigit. Majd közölte, hogy

- lányom, most rágyújtunk! Nesze itt egy szál cigi, szívjad!

Becsülettel elszívtam, de baromi rossz íze volt. De apám nem állt meg itt.

- Na elszívtad? Jól van, Nesze itt a másik cigiszál, Gyújts rá MOST!

hát ezt már csak félig szívtam el, gyorsan el is oltottam, hogy mi nők elegánsan fél cigit szívunk csak.

Apám erre.

- Na akkor hölgyem, elegánsan itt egy újabb száll cigi! Tessék elszívni!

Itt már olyan rosszul lettem, hogy 2 szívás után muszáj volt letennem, mert ha még egyszer beleszívok, helyben lehánytam volna a szép fotelunkat , apámat is beleértve.

De apám szigorú volt, és jelezte, hogy messze nem szívtam el a cigi felét, és addig fel nem állok amíg el nem szívtam.

Nem szívtam el, de a cigi szagától komoly hányinger miatt a wc-re mentem.

Apám több cigivel nem kínált meg, de megkérdezte, hogy még mindig olyan nőies, vagány dolog cigizni?

Ennek lassan 25 éve. Soha többé nem gyújtottam rá, nem szoktam rá.

Durva módszer, de hatásos :)

Nem tetszett nekik.

Foleg, hogy egy idoben kezdtunk ragyujtani az ocsemmel...

Nagyapam(velunk elt), kemeny lancdohanyos volt, 14 eves kora utan gyujtott ra eloszor. Hasonlo modszerrel akartak ot is leszoktatni, mint az elozo valaszolot, csak neki egy dobozzal kellett elszivnia. Ot nem nagyon hatotta meg, a halalaig naponta 2 es fel doboz elment.

Szoval igen, nem orultek, de mondtak, hogy tiltani se tudjak , foleg mikor mar 17 evesen kezdtem el, nem pedig 14-15 evesen. Es mivel sajat penzbol volt legtobbszor, igy megszolni sem tudtak.

Otthon nem dohanyozhatok, vmit elottuk sem. Ennyi a kikotesuk.

Én nem elmondtam, hanem "lebuktam". Már előtte is volt, hogy előkerült egy-egy gyújtó, üres cigisdoboz, szóval sejtették. Én hülye valamiért úgy gondoltam, hogy az üres cigisdobozokat bepakolom az egyik fiókomba, majd egyszer, ha nem lesznek otthon, becsomagolom egy nem átlátszó szatyorba, és kidobom.

18 voltam, mikor mentem haza német faktról, beléptem az ajtón. Lefolytattunk egy teljesen normális beszélgetést, mi volt a suliban, blabla, aztán bementem a szobámba és ki volt húzva a fiók...:D Kimentem, és mondtam anyumnak, hogy "Anya, cigizek.". Erre annyi volt a reakció, hogy "Téééényleg?". Mint kiderült, tesóm elhagyta a tolltartóját, és anya keresett a kacatos fiókomban egy másikat, és a kutatás közben rábukkant a cigisdobozos fiókra. Már tudták egy ideje egyébként, csak azért nem szóltak, mert akkor legalább otthon nem szívtam. Én is tudtam, hogy tudják, mert pl. ha apummal mentünk kocsival, és ment a járdán egy csaj cigivel, egyből elkezdte mondani, hogy "Jézus, de undorító, teljesen csinos kiscsaj lenne, erre ezzel a hülye cigivel elrontja az összképet, stb."

Megmondták, hogy pénzt nem adnak rá, oldjam meg, ahogy akarom.

Nekem az öcsémmel volt parásabb a dolog, ő nagyon kiakadt miatta (8 évvel fiatalabb), és szabályosan megtiltotta, hogy cigizzek, miatta nem cigizhettem otthon, mert ha rajtakapott, nem szólt hozzám napokig, meg kiabált velem. Öntudatos kis tízéves volt...:)