2-3 gyerekes családok, ti hány szobás lakásban/házban laktok (nm2), a gyerekek külön szobában vannak?

Mi ketten vagyunk tesómmal, ő már nem lakik itthon, én még egyetemista vagyok, itthon élek. Mikor megszülettem egy kb. 60-70 négyzetméteres panelban laktunk, de volt külön szobám nekem is és bátyámnak is (15 évvel idősebb nálam), a szülők meg a nappaliban aludtak.

De én erre már nem is emlékszem, mert utána elköltöztünk kertes házba, ott már volt a szülőknek is külön háló, amerikai konyha, nappali. Ez olyan 100 négyzetméter lehetett, egy szintes volt, egy fürdővel.

Utána pedig beköltöztünk egy kétszintesbe, ez 160 négyzetméter, külön szoba mindenkinek, a ház alatt pince van (3. szintként, nem tartozik hozzá a fenti négyzetméterhez), egy része mélygarázs, van boros rész, illetve leginkább raktár, régi kacatokat tartunk ott. Tervezünk egy kis felújítást odalent, jó lenne egy szauna, de egyelőre nincs helye a lomtól. Szintén amerikai konyha, 3 fürdő, gardróbhelyiségek, mosókonyha, nagy spájz, dolgozó, ahol zongorázni is szoktam, stb. Mikor ide költöztünk 10 voltam, de még bátyám is itt lakott. Az ő szobája most vendégszoba.

Nekünk mindig alap volt, hogy külön szobánk legyen, egy 15 éves kamasz fiú inkább kiugrana az ablakon, mint hogy a húgát hallgassa, ahogy egész nap sír meg nyüszög.

Mi sokféle felosztásban voltunk, egy időben lett volna lehetőség, hogy külön szobát kapjunk öcsémmel, de anyám úgy gondolta, hogy a nappali, mint státusszimbólum (a nulltőkés devizás lakásban) fontosabb, mint két kamasz élettere. Később, mikor egy még nagyobb devizásba mentünk, már lett külön szoba, meg nappali, aztán elvitte a bank, mert lusta volt dolgozni, apámat meg kirúgták a pia miatt.

Bizonyos életkor fölött kell a külön szoba (11-12 éves kor) mert sok viszálynak lehet ez forrása, mikor igazán elkezd a gyerek családon kívül is szocializálódni.