Miért vállalják túl magukat a párok, ha épp a gyerekeikre nem marad így idő?
Elég sok olyan 3 vagy több gyerekes családot ismerek, ahol az apának muszáj látástól-vakulásig dolgoznia, hogy boldogulni tudjanak. (De néhol 2 gyereknél is ez megy.) Legjobb esetben mindennap hazajár, rosszabb esetben távol dolgozik, alig látja a családot.
Miért jobb ilyen áron a sok gyerek, ha gyakorlatilag nem látják az apjukat, ez által az anyának is nehéz, hisz minden rá marad, és a házasságukra sincs elég idő?
Elég sok panaszkodó édesanya jár az oldalra is, akik kérdései közül sok úgy kezdődik, hogy ő otthon van 3 vagy több gyerekkel, apuka meg gürizik, amivel anyuka nincs kibékülve, hisz segíteni sem tud, sem a gyerekekkel foglalkozni.
Miért nem érték be 1 vagy 2 gyerekkel?
Most természetesen nem olyanokról beszélek, akiknél a gyerekvállalás után változott meg valami, ami miatt az apa többletmunkára kényszerült. De itt nem arra gondolok, hogy rájöttek, hoppá, 3 gyerek idővel egyre több pénzt igényel, hisz azzal értelmes ember számol a családtervezésnél... Hanem munkahelyváltozás, betegség, stb.
Mert az a társadalmi elvárás.
Amikor én kijelentem, hogy a 2 éves fiamnak nem lesz testvére, többek között anyagi szempontokból, akkor ufóként néznek rám. Mert ahol elfér egy, ott elfér kettő is...
Pedig viszonylag jól élünk. Legalábbis nem nélkülözünk, nem kell számolgatnom a pénzt, amikor vásárolni megyek, és soha nem figyelem, mikor jön a családi.
Szóval nekünk így kerek az életünk, mégis az egyke barátnőm az egyetlen, aki ezt megérti. Mindenki azt mondja, hogy "jaj, majd meggondolod magad..."
Én sem értem, miért gondolkodnak így az emberek.
Egyetértek.
Nálunk kettő van. 24 vagyok a férjem 26. Ez nálunk a határ, több gyerek sem a költségvetésbe, se a házba nem fér.
Engem is ufónak néznek két okból:
Fiatalok vagyunk
Nem akarunk nagycsaládosok lenni.
Nekem az a megfigyelésem:
1 gyereknél: kistesó?
2 gyereknél: nagycsalád?
3+ gyereknél meg sunyin az ember háta mögött: minek nekik ennyi gyerek?
Magasról tenni kell ezekre a véleményekre. Ez csak rátok és a gyerekre tartozik.
Valószínűnek én is a társadalmi elvárást tartom. Sokszor az öregek, a szülők hajtják őket, hogy unokáznának, és ha már van egy gyerek, legyen neki testvére, mert "egy gyerek nem gyerek" és így tovább.
Sok fiatalban pedig azért még mindig igen erősen munkál a megfelelési kényszer és bevállalják.
Amikor mi összeházasodtunk a férjemmel, még csak nem rég végeztem az egyetemen, talán ha néhány hónapja dolgoztam, férjemnek egy éve volt munkahelye (fiatalon házasodtunk). Anyósék mégis rágták a fülünket, hogy legyen már gyerek. Albérletbe nem akartuk. Mondták, vegyünk fel hitelt! Gyerek és hitel együtt... Szép is lett volna...
Egy kolléganőmnek két van, 2 szobás szolgálati lakásban vannak négyesben, a fiúkkal nem lehet bírni, mert olyan kicsi a hely négyüknek, de még gondolkodnak, hogy kéne egy harmadik, hátha lány lesz...
Hova? Hisz minden hó végén sipít, hogy nincs pénz! Nem értem az embereket. :/
Egyszerűen nem tudom. Egyesek olyan ostobák, hogy a szaporodási ösztön felülírja a logikus gondolkodást. Vagy adókedvezményre hajtanak, de nem veszik figyelembe, hogy ettől a kiadásaik még ugyanúgy nőnek. Vagy úgy vannak vele, hogy a legkisebbnek is jó az a ruha, amit a másik kettő már hordott.
Nem tudom.
Nekem evidens, hogy ha anyagilag nem fér bele, nincs hely, nincs idő, türelem, akkor nem vállalok több gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!