Ha nálatok beteg a gyerek, de az egyik szülőnek programja van, akkor lemondja a programot?

Ha lázas én nem mennék el. Nem azért, hogy ketten legyünk otthon, hanem mert én vagyok az anya és nem tudnék elmenni.

Persze attól is függ, hogy milyen program és mennyire igényel pont engem a gyerek.

Barátnőzést le lehet mondani. Egy munka megbeszélést nem biztos.

Nincs gyerekem, a saját gyerekkoromból tudom mondani, hogy az én anyukám elmenne.

Ha betegek voltunk, akkor sem ő volt otthon velünk, hanem apukám. Ugyanúgy be tudta adni a gyógyszert, tudott teát főzni, ebédet is tudott adni...

Sőt, ha apukám sem tudta megoldani, akkor meg a nagymamám volt velünk. Asztiii. Élünk még mindketten az öcsémmel, attól függetlenül, hogy az édesanyucikánk (akit nagyon szeretünk amúgy) nem volt állandóan a s*ggünkben és egyenértékű szülőnk az apukánkkal.

Persze, hogy a nemtudomhányas ősanya válaszolónak a férje nem bír meglenni a gyerekkel, biztos csak nézhette kiskorában, mert a kisbabucikának ilyenkor az anyucikájára van szüksége. Undorító!

Ha ketten őrzik a gyereket, hamarabb elmúlik a torokfájása? Nem hiszem...

Szóval anyuka menjen csak nyugodtan, apuka is felnőtt ember, az ő gyereke is a kis beteg, gondoskodni ő is tud róla, hiszen a szoptatáson kívül egy apuka is pontosan arra képes, mint egy anyuka.

Ugyan általános sulis korban, de kapaszkodjatok meg, én még egyedül is elvoltam betegen otthon.

Oké, ovis korban valakinek kell a gyerek mellett lenni, úgy alapból, meg ha beteg akkor tolni bele az ételt-italt, mert betegen senki nem akar enni-inni.

De mi baja lenne, ha csak apuka vigyázna rá? Nem is értem, egy kis megfázás miatt miért kéne ott ülni fölötte az egész családnak? Nekem volt hogy nagymamám jött át és ő vigyázott rám, teljesen jól elvoltam.

Ugyanúgy elfoglaltam magam, néztem valami mesét az ágyból, teljesen mindegy ki jön be időnként a lázmérővel meg a teával.

Szerintem nyugodtan mehet.