Az olyan szülő aki fiatal korában zulott, sok egyejszakas kalandban vett részt milyen erkölcsi alapon kritizálja a gyerekét?

"Ezen megfogalmazásod alapján erősen kétlem, hogy te jellemileg sokkal különb lennél, sőt! Még buta is vagy, de nagyon, tudod miért?"

Szerintem meg olyanban te csak ne formálj véleményt, és főleg ne ítélkezz, amiről semmit nem tudsz! Képzeld, jobb jellemnek tartom magam anyámnál, ami mondjuk nem is nehéz, tekintettel, ő milyen "ember".

És ha egyszer szülő leszek, mindent megteszek, hogy épp az ellenkezőjét képviseljem anyaként, amit ő. Akkor sokkal közelebb leszek a jó anya fogalmához.

Egy hazug, gyermekeit veszélyeztető, utolsó alkoholistáról beszélünk, aki az alkohol előtt is egy megbízhatatlan, gonosz ember volt, tehát még ezzel sem takarózhat.

Korán megingatta bennem a tiszteletet. Első ilyen emlékem, mikor óvodáskoromban csúfolta a testi hibás játszópajtásomat annak füle hallatára. Hasonló undorító húzások voltak rá jellemzők. Mindent, és mindenkit utált, irigyelt valamiért, és ezt azzal kompenzált, hogy sértegette őket. Órákig sorolhatnám az ocsmány dolgait, köztük azokat, amiket konkrétan a gyerekei ellen követett el.

Rájött hogy felnőtt, és hogy már nem tudja irányítani a "pici furi kisgyerekét"

Egyszerűen meg van ilyedve hogy a gyereke már a saját útját járna, és lehet ebbe az egyéjszakás kalandok is beletartozni.

Kit érdekel az erkölcs, attól függ hogy ésszel csinálja.