Mit csináljak a nagyanyámmal? Nem tudom már kezelni ezt a helyzetet!
Nagyanyám egyedül él, nagyapámtól különváltak már egy ideje. Én anyámmal és apámmal élek és a viszonyunk vele mindig elég labilis volt. Hívjuk, látogatjuk, de mindez neki nem elég, őt minden nap fel kéne hívni, de nagyon nehéz, mert egyfolytában a panasz árad csak belőle, mindenkire átragad ez a negatív hangulat róla, miközben nem is rossz az élete! Ezért nagy erőfeszítésbe is kerül gyakran beszélni vele telefonon! Próbáltunk már a lelkére hatni, hogy ettől ő nyugodt lesz, ha kipanaszolja nekünk magát, meg folyamatosan azt hallgatjuk, hogy xy mekkora hülye, de mindenki mást felidegesít vele!
Mióta egyedül van, rendszeres időközönként megsértődik ránk, nem lehet telefonon elérni, ajtót sem nyit. Ilyenkor mi persze kúszunk a lábai előtt hogy megbocsásson. Aztán -ami nagyon fáj- vadidegen emberektől (pl az újságos- azt hallom vissza, hogy miért vagyunk mi ilyenek vele, mert úton-útfélen ócsárolja ilyenkor a családját (gonoszak vagyunk, nem foglalkozunk vele, stb...)
Én már azóta felnőttem, és a lelkére is próbáltam beszélni (én "sajnos" olyan típus vagyok, hogy mindent megmondok nyíltan) de nem használ. Velem is ugyan ezt csinálja. A kapcsolatot meg mégsem szeretném vele megszakítani, mert mégis csak a nagyanyám, de már nem tudom, mi lenne a jó.
(bocsánat, ha kicsit hosszú lett!)
válasza: válasza:A nagymama egy tipikus energiavámpír!
Ha ő nem változtat, valaki mindenképpen a rövidebbet húzza. Keressetek neki valami hasonló temperamentumú barátot vagy barátnőt, majd együtt jól kidühöngik magukat!
válasza:A nagymama dolog egy nagy meccs. Én együtt élek az enyémmel. Volt néhány komolyabb menetünk. Én annyi előnybe vagyok, h imádom őt.
De attól függetlenül, h idős és már nem olyan mint régen, attól még nem szellemi fogyatékos. Ha ugyanezt elmondod neki, akkor mit reagál? Besértődik? Várjatok azzal a bocsánatkéréssel annyit, h legyen ideje végiggondolni, h esetleg igazatok van. Nagy mértékbe megváltozni már nem fog, de egy kicsit talán...
válasza:Az idő itt semmit sem segít. Ha találkozna ilyenkor velünk az utcán egyszerűen átnézne rajtunk!
Próbáltuk már, persze, de amikor elmondjuk neki az érveinket (pl hogy mi szeretjük, de nincs arra sokszor a saját privát gondjaink mellett kapacitásunk hogy egy másét is végighallgassuk) szóval ilyenkor egyik fülén be, másikon ki. Meg se hallja, mit mondunk, csak fújja a magáét!
Nem tudom, mert én is belegondoltam, hogy mennyire rossz lesz, ha ő már nem lesz velünk, és hogy nem kéne öregségét ilyen viszonyban töltenünk vele, de nem tudok mit tenni! (Egyébként ez is olyan, hogy ő folyton bűntudatot ébreszt bennünk, hogy ha majd ő meghal, zokogni fogunk a temetésén, mert így bántunk vele.)
Másrészről meg megértem, neki is sok gondja volt az életben, megszenvedett ő is! Csak nem tudom már ezt a helyzetet kezelni!
válasza: válasza: válasza:Nekem mindkét nagyanyám ilyen, csak az egyik a betegségéről magyaráz, a másik meg mindenről, ami eszébe jut, csak semmihez sem ért. Az én helyzetem könnyebb, én mindkettőt utálom. Éppen azért, mert így bánnak a környezetükkel. De ettől még meg kell hallgatnom őket, és pontosan úgy, ahogy a korábbi hozzászólók is megírták; az egyik fülemen be, a másikon ki. Mert lesz*arom a nem létező problémáit. (Bocs, ha túlpörgöm...) hetente vagy kéthetente egyszer meg kell látogatni egy fél órára, aztán szent a béke. Kétnaponta csörögj rá, hogy mi van vele. De csak akkor tedd, ha tényleg szereted. Máskülönben nem éri meg.
A hipochonder nagyanyám szobanövény lett, és akármilyen kegyetlenül is hangzik, azóta sokkal nyugodtabb az életem.
Megváltozni sohasem fog, de vigyázz arra, hogy (ha anyai nagyszülő) se anyud, se te ne legyél ilyen öregasszony.:)
Kitartást és sok türelmet kívánok!
Értelek titeket :)
Az a gond, hogy egy ideig én is ezt a taktikát alkalmaztam (ühüm, meg aha a telefonba...) de mindig kitalál valamit ami miatt meg lehet sértődni (komolyan, magának csinálja a problémákat!) például azt hogy nem hívju fel minden nap fél órára, meg hogy nem találjuk ki a gondolatait :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!