Elkapkottam a dolgot? Ki lehet bírni 4 hónapot egymás nélkül? Volt már valaki így? Hogyan vészeltétek át a dolgot?

A párommal a keleti országrészben élünk,de nekem már hónapok óta nem volt munkám,de kaptam egy külföldi munkalehetőséget ami 4 hónapra szól,ha minden jól megy,akkor 1 hónapban 2 alkalommal tudunk találkozni.Mivel a munkanélküliség is már megviselte az amúgy jól működő kapcsolatunkat,így elválaltam a pénz miatt,ami zavar,hogy annyira nem vagyunk megszorulva,van egy hitelmentes lakásunk,autonk,van némi hitelünk,de az kb 20 ezer ft havonta,párom jól keres.Csak azért vállaltam be,hogy legyen munkám és nem is annyira a pénz miatt.3 éve élünk együtt,nagyon jól megvagyunk egymással.Tegnap elött amikor elindultam,nem gondoltam,hogy ennyire rossz lesz.Mintha egy darabot téptek volna ki belőlem,bőghetnékem volt,minden bajom volt.Ma fogok munkába állni és most sem érzem magam valami fényessen.Úgy érzem ott hagytam magára és bűntudatom van,és nagyon nehezzen viselem hiányát.Sokat gondolkodtam,hogy bevállaljam e,hiányzik már most a kis megszokott életünk,és ő is de nagyon.Hiányzik ő is,a kis lakásunk,a város ahol élünk és kis mindenapjaink.

Hogyan vészeljük át,nehéz időszakokban?Tudom 4 hónap nem a világ vége,de úgy érzem bűntudatom van,amiért ott hagytam egy kis időre.Jobb lesz ez,vagy a 4 hónap alatt végig így fogunk szenvedni?