Meddig lehet bírni egymás mellett a sulit, melót és saját háztartás vezetését?

Sokáig lehet bírni mert az ember tudja hogy egyszer véget ér ez a hajtás is.

Én két műszakban dolgoztam hétfőtől-szombatig.A munka mellett előbb elmentem letenni az érettségit.Amikor nem volt sulinap akkor 12 óráztam a melóhelyemen( szerda-péntek amikor nem kellett menni suliba)

Amikor leérettségiztem egyetemre mentem.Továbbra is dolgoztam.Otthon meg ott volt a családom.A férjem és a 8 éves fiam és a 6 éves lányom.A háztartást is tudtam rendesen csinálni..

Megoldható minden..Ha nekem sikerült akkor bárkinek,hiszen ha valaki hát én igazán lusta ember vagyok..(bevallom,ez tényleg így van)

Én egyetemre járok, mellette dolgozom és a lakás törlesztőrészletét fizetem. Biológiát tanulok, elég kemény benyalni azt a rengeteg mindent, én is csak estére érek haza, mert késő délután vannak az óráim, előtte meg dolgozom. Örülök, ha ágyba kerülök, de azért nem vetem meg a szórakozást, szombatonként általában kimozdulok itthonról. Minden csak szervezés kérdésre, bár van, aki nehezebben viseli, én sosem voltam elkényelmesedve, megszoktam a pörgést.

19/L

Vigasz? A végeredményre gondolj ami belátható időn belül meg lesz nem tart ez sem örökké hamarabb eltelik mint hinnéd ne szontyolodj el fel a fejjel.

Én sajnos annak idején szakmunkást választottam pedig simán bekerülhettem volna a szakközépbe de hülye voltam.

Aztán persze le kellett érettségizni. Utáltam.

Hajnali fél ötkor keltem mert hatra jártam. /én a hétalvó/ aztán meg utazás csepelre a suliba este hét nyolc tájban vissza. A hév negyedóránként járt és mindig az orrom elől ment el. Sokszor olyan szívesen abbahagytam volna. De ma már örülök neki, hogy nem tettem. Tavaly is okj-s tanfolyamon ültem 8 hónapot. Kitűnő lett.

Sikerülni fog ne izgulj, fiatal leszel mikor végzel néhány évvel utána már csak nevetni fogsz az egészen kitartás.

Csak pár év és vége élheted az életed és mindent bepótolhatsz.

Szia!

Én is valami hasonlót csináltam,csak amikor elkezdtem,nem voltam 14 éves és egészen 16 éves koromig.

Az én "történetem": mikor elváltak a szüleim,akkor álltam a saját lábamra,nem voltam még 14 éves.Össze pakoltam és biciklire ültem.Pár kilométerrel és egy-két faluval arrébb költöztem(azon vitáztak,hogy a húgom és én kinél legyünk meg a gyerektartáson;én meg fogtam magam és ott hagytam őket)

Egy tanyára költöztem.Nem így terveztem,de valahol aludnom kellett és arra vitt az utam.3 kilométer volt a köves út meg a busz.Falu vagy 6 km.

Onnan jártam suliba,meg aztán apum segítségével munkát is találtam egy pár napon belül(segédmunkásként,építkezéseken dolgoztam,ha ott nem volt munka,akkor mentem zöldségeket szedni stb)

Gyakorlatilag pár ezer forint zsebpénzzel indultam el az Életbe.

Egy napom kb így nézett ki: hajnali 3kor keltem,mentem etetni a jószágokat.Suliba fél 8ra jártam,de a buszmegálló egy bő 3/4 óra séta,télen egy óra volt.

Suli után kettőre mentem dolgozni este 10ig,azért "csak" addig,hogy az utolsó busszal haza tudjak menni.

Jó éjfél volt,mire haza értem,akkor etetés megint,főztem valamit,fürdés és fekvés.Ez minden hétköznap.Hétvégén meg 12-16 órát is dolgoztam.Sokszor a suliból is elengedtek,hogy oda érjek melózni.

Aztán,ahogy lettem 16 éves,átiratkoztam esti tagozatra és úgy érettségiztem le.Közeb csináltam egy német nyelvvizsgát is.

19 évesen érettségiztem,tehát azt a munka és suli párosítást jó 5 évig csináltam.Mikor estire jártam,jobb volt,mert az csak heti 3 nap volt,a nappali 5 napjával szemben.

Szüleimet szépen megkértem,hogy hagyjanak sorsomra,majd jelentkezek,ha ÉN úgy gondolom,sokáig anyummal csak telefonon beszéltem.

Egy év alatt helyre jött a viszonyunk,de akkor se költöztem volna vissza egyikőjükhöz se,jobban szerettem egyedül.

17 évesen önerőből tudtam venni egy jó állapotú autót,jogsikat elkezdtem csinálni.Aztán meg vettem egy házat is 18 évesen,azt már hitelre(persze akkor már volt normális bejelentett munkám is).A házat el kellett adnom 20 évesen anyagi okokból,de annyi pénzem maradt,hogy vettem egy másikat egy másik város közelében,meg kifizettem a hitelt.

Mára,21 évesen elmondhatom,hogy megvan mindenem,már csak csinosítani kell.

Szóval az én példámból is láthatod,hogy igenis megéri küzdeni és lehet bírni.Az ember sokszor nem is gondolná,hogy milyen sokáig lehet,ha nagyon akarsz valamit.

21/L

Lehet bírni, hidd el.

Én nappalira járok, mérnöknek tanulok. Egész nap bent kell lenni, általában 9-től 5-6-ig. Mellette 20 órában dolgozom. Volt olyan, hogy éjfélkor feküdtem, négykor keltem, reggeli (nem egyszer félálomban majdnem felgyűjtottam a konyhát :D ), hatalmas adag kávé, munka, iskola, munka. Alvás meg buli, majd valamikor. Többiek csodálkoznak rajtam, hogy hogy bírom. Azt mondtam, hogy amíg bírja a lábam, addig csinálom. Az egyetemet abbahagyni nem akarom, a munkát meg hülyeség visszadobni a mai gazdasági helyzetben. Nem vagyok rászorzulva, jól állunk anyagilag, de sose lehet tudni, ki lesz munkanélküli, hová szökik a svájci frank, nem tesznek-e át fiezetősre, stb... Ergo kell a tartalék. A jegyeimben annyira nem látszik meg, minden megvan, bár kaphatnék jobb jegyeket is, de nem töröm annyira magam. :)

ma 17:24

A másik mérnök vagyok.

A heti 35-40 óra tényleg rengeteg. Nekem annyi a szerencsém, hogy távmunkában dolgozom, ezért lehetséges a kora reggeli munka is. Nagyon jól kell beosztani az időt, hogy mindennek legyen helye egy napban.