Öt éve élünk együtt van egy gyönyörű fiunk. Szerelmes vagyok a páromba és ki is mutatom, de visszafelé nem jön semmi csak nagyon ritkán. Azt mondja ő nem tudja kimutatni, mert igy nőtt fel. Tele vagyok bizonytalansággal Hogy kezeljem?

Mondani bármit lehet. De cselekedni kell.

Pl. ha segít neked a házi munkában, vagy figyelmes, akkor biztos szeret.

De ha csak dünnyög mindenért ami veled kapcsolatos, akkor gáz. Elzárkózik és leszrja hogy mi van veled akkor nem szeret.

nálunk fordított a helyzet: a férjem állandóan nyal-fal, dícsér, simogat, csókolgat.

én meg....szégyellem nagyon, de nem tudom kimutatni felé ugyanezt! pedig nagyon-nagyon szeretem, de én is hideg családban nőttem fel, ahol nem volt szokás az egymáshoz való bújás, anyám szerint az csak "majomszeretet"...

de ennek ellenére tudja hogy bármikor, bármiben számíthat rám, és nagyon szeretem.

próbáltam már átölelni puszilgatni de valahogy nagyon viszolygok tőle. (mármint a mozdulatoktól) hiába, totál belémrögzült ez a rideg neveltetés.