Normális ez az érzés?

A férjemmel lassan két éve vagyunk házasok, ő gyereket szeretne, én nem. Nem érzem úgy, hogy jókor jönne. A munkánk miatt vidékre költöztünk, és a munka sem egyszerű, egyébként az életem rendezett. Folyamatosan van egy belső rossz érzésem. Úgy érzem, minden nap azért küzdök, hogy a felszínen maradjak. Ha csak egy percig nem figyelek, szomorú leszek. Sokszor ok nagyobb ok nélkül tehetetlen dühöt érzek, aztán csak nagyon szomorú leszek. Hétvégén, ha pihenhetnék, nem tudok nyugton ülni, csinálnom kell valamit. Máskor pedig úgy érzem, annyira fáradt vagyok, hogy semmihez sincs erőm. Szedek vitamint, sportolok amennyit időm engedi. Így enyhébbek ezek a dolgok. Ha a párom velem van, akkor egy kicsit kapok levegőt ebből, aztán megint minden kezdődik előröl. Tudom ez neki sem könnyű. Félek, ha teherbe esnék, csak rosszabbodna a dolog. Szerintetek? Vagy mindenki így érez és ilyen az élet?