Család vagy szerelem? Melyiket választanátok?

A történet röviden annyi, hogy mindig én voltam a család "fekete báránya"bármit tettem vagy nem tettem mindig én voltam a rossz. 18 évesen ismertem meg az első páromat, akit édesanyám űzött el mellőlem. Aztán rá egy évre lett egy komolyabb kapcsolatom, őt is elűzte a család, direkt kiutálták, mert nem volt érettségizett ember. A mostani páromat is csak azért gyűlölik, mert ő elhozott otthonról, közös lakásunk van, építeni akarjuk z életünket. A család meg ebbe nem törődik bele, mert nekem tanulnom kell tovább (érettségim van +3 szakmám) és nem azért dolgozni, hogy felépítsem az életemet,építeni a közös házunkat a párommal mert ők mindent megadnak itthon. Párom 15 éves kora óta dolgozik és mellette tanul. Érettségije van, de a család szerint nem hozzám való, mert nem egy tanult ember. Szóval úgy érzem, mintha a középkorban ragadtak volna és ahhoz kéne hozzámennem, akit ők mondanak. Ebből lett elegem és az állandó szitkozódásból, amit a párom kap tőlük és persze én is.

Párom próbált beilleszkedni, kedveskedni a családomnak de egyszerűen nem szimpatikus nekik. Világosan megmondták, ha nm olyan férfi lesz az életemben akit ők választottak, akkor nem fogják elfogadni. Most ott tartok, hogy nem alszom,végig sírom a nappalokat és az éjszakákat, mert egyszerűen olyan döntés elé vagyok állítva amiben nem lehet jól dönteni. Felépülőben van a párommal a jövőm, de ugyanakkor szükségem van a családomra is. Nem kell hogy támogassanak, és tudom sosem fogadják el a döntésemet, csak annyit kérnék tőlük hagyják hagy éljem az életem. Mert ha ez így megy tovább a párom ki fog szállni ebből az egészből, de azt meg sosem tudnám megbocsájtani magamnak.