Tönkretettem az életem, úgy érzem. Már nem bírom tovább. Mit tehetnék ezek után?

Ne parázz! Mindig meg lehet oldani a dolgot. Én is elcsesztem, évekig csak úgy voltam, összezuhantam és nem csináltam semmit.

A vége az lett, hogy a pasim megunta és kidobott, én meg ott álltam lakás, munka, minden nélkül. A szüleim segítettek: kaptam 5 ezer Ft-ot. Szóval elég közel álltam ahhoz, hogy szó szerint a híd alá kerüljek.

De inkább megkértem egy rokonom, hadd legyek pár napot nála, és kerestem állást. De nagyon, több mint ezer önéletrajzot küldtem szét egy hétvége alatt. Hétfőn hívtak több helyről, kedden már kezdtem is az egyiken - ráadásul lakhatást is biztosítottak.

Persze undorító, szörnyű rabszolgamunka volt, de arra jó volt, hogy egy kis pénzt gyűjtsek és talpra álljak. Visszamentem az egyetemre, mellette dolgozom. NAGYON nehéz és fárasztó, de úgy tűnik, nyáron diplomázom, anyagilag pedig többé-kevésbé egyenesben vagyok. Lett új barátom, akivel együtt élünk, ő most munkanélküli volt két hónapig és nagyon büszke vagyok magamra, hogy így is meg tudtuk oldani a helyzetet.

Kezdj el valamit és csináld! Már az első apró siker is iszonyú sok erőt és motivációt ad a továbbiakra! Az életed pedig megdöbbentően rövid idő alatt teljesen meg tudod változtatni.

Miért nem csináltad meg az egyetemet? Nem tetszett? Akkor szerintem nincs értelme visszamenned oda!

Jön a tavasz, megint indul csomó okj-s képzés, csinálj meg egyet, ami tetszik és amivel el lehet helyezkedni! Fölösleges azért újrafelvételizned, hogy megint ne végezd el és megint egy rakás szerencsétlenségnek érezd magad!

Ez most lehet erős lesz, de ha egy lecsúszott senki leszel, azt csak is magadnak köszönheted! Dönthetsz most úgy, hogy elmerülsz az önsajnálatban és kitaposod az ösvényt magadnak a "senkik" útján, illetve dönthetsz úgy, hogy oké, volt egy sikertelen szakasz az életedben, amit le kell zárnod, meg kell ráznod magad és előrefelé kell nézned. Tervezned kell és tenned azért, hogy elérd a céljaidat és álmaidat, nem fog az öledbe pottyanni.

Én 24 vagyok, van egy diplomám és most csinálom a másodikat, de ezen kívül mit tudok felmutatni? Semmit... Egy férfinak sem kellek, pedig nem tartom magamat bányarémnek. Saját családom talán sosem lesz, mégsem kesergek a múlton és nézek hátrafelé, hogy mit rontottam el, hiszen az semmi jóra nem vezet! Előre, előre, előre... Találj valami életcélt magadnak és kapaszkodj bele erősen. Egy valamire való ember megfogja a lehetetlennek tűnő dolgokat is és bármennyire is sz*r most, megy előre. Gyengének tartom azokat, akiknek egy problémára rögtön az a válasza, hogy "nem akarok tovább élni". Számomra inkább ez a szánalmas, illetve a nevetséges, nem az, hogy félresiklottak a dolgaid. 27 éves vagy, semmiről nem vagy lekésve, csak hagyj fel az otthonüléssel és sebnyalogatással végre!!!

Egy saját sztori is: A bátyám hasonló kaliber volt, mint te. 18 évesen érettségizett, két nyelvvizsgával, felvették az egyetemre, amit nem végzett el, elment másikra, azt sem fejezte be. Végül, hogy legyen valamilyen végzettsége, a teljesített tárgyak 90%-ának akkreditáltatásával átjelentkezett egy felsőfokú szakképzésre, amivel így félév alatt végzettséghez jutott végre 26 évesen. Elkezdett dolgozni egy nagy informatikai cégnél, mert érdekelte (semmi köze a végzettségéhez) és most, 27 évesen imádja a munkáját és többet keres, mint én 2 diplomával valaha is fogok!! Visszament az egyetemre, fizeti magának és szépen halad vele.

Néhány éve azt mondtam volna, hogy egy csődtömeg (persze mivel a testvérem, sosem mondtam volna rá nyíltan ilyet), ma már egy sikeres ember, akire büszke vagyok, hogy a bátyám! Nem egész egy év alatt fordult ekkorát a világ vele...

Semmi nincs veszve!

Megértelek tökéletesen.

Most 28 vagyok, 25 éves koromig egy egyetemet és egy fősulit is elkezdtem, amit nem fejeztem be, vagy elbuktam a vizsgákon, vagy ellógtam, nem érdekelt, aztán már késő volt helyre hozni. Volt egy katasztrofális kapcsolatom, amiből úgy kellett elmeneküljek.

Külföldön kerestem új életet, igaz hogy nem diplomás meló, de megfizet, élvezem és szeretem az itteni életem. Van egy párom, akivel nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást és segítünk egymásnak.

Csak mert nincs lehetőséged diplomát szerezni, még nem áll meg az élet! Higgy magadban és keress olyan foglalkozást amit szeretsz. Külföldön nem néznek ki ha akár 30 évesen újra tanulni kezdesz, vagy teljesen más szakmába vágsz bele, az csak Mo-on ciki.