Miért akarja sok szülő a maga szintjén tartani lassan felnövő gyerekeit?

Mi van itt ma, gyereknap?

A szülők is lázadtak valamikor az övék ellen, újítottak, és a közben szerzett rossz és jó tapasztalataikat igyekszenek megosztani a gyerekükkel. Félig kell rájuk hallgatni, félig nem. A stílusod a tied, őrizd meg, de a jótanácsokat mindig meg kell hallgatni, fogadni, mert ha bevered a fejed, emlékezni fogsz a szavaikra, hogy mégis igazuk volt. Erre az ember csak felnőttként jön rá...

Jesszus. Elég idétlenül néznék ki anyukám ruháiban. Viccet félretéve én is sokszor érzem, hogy anyukám igyekszik rám erőltetni a gondolkodás módját egy-két dologban, mert ő azt érzi a helyesnek. Ha valami egész más a véleményem csendesen megmosolygom vagy ráhagyom a dolgot. A gondolkodás módot nem lehet valakire ráerőltetni, ha ő alapból nem vevő rá. A cselekvés megint más kérdés. A szülők legtöbb esetben jót akarnak, ezért mondják meg mit tegyél. Szeretnének jó példaként szolgálni. Ettől függetlenül neked itt is meg van a szabad akaratod és mivel a lassan felnövő gyermek kategóriában vagy pont itt az ideje, hogy el is mondd a véleményed. Attól, hogy apukád jogot végzett anyukád meg zongorázott, és azt mondják tégy így te is, mert az arany bálvány azt parancsolta, te nyugodtan megmondhatod, hogy márpedig te jezz dobolni fogsz és kertész mérnöknek mész. Az aranybálványban való hitet meg csendben kikacagod, hogy ne taposs a lelkükbe és tádámm. A legtöbb szülő ezt el fogja fogadni, főleg ha felnövő gyerekhez illően vannak értelmes érveid.

Aztán majd ha tényleg felnőtt leszel, rájössz, hogy minden úgy volt jó, ahogy a szüleid mondták. Majd túl leszel ezen a korszakodon is. Remélhetőleg.