Adnatok esélyt az orokbeado anyának hogy megismerjen?

Én nem fogom felkeresni.

Ő eddig nem tette, ha ez után teszi, egyszer meghallgatom, hogy legyen esélye, de tovább nem vagyok kíváncsi rá. Akkor se, ha más szerint ez miatt magas lovon ülök.

Azt az egy dolgot köszönhetem neki, hogy megszült. De ettől még nem lesz az anyám.

Nekem az az anyukám, aki mellettem volt, amikor beteg voltam, ápolt és vigyázott rám, akivel minden gondomat megbeszélhetem a mai napig.

De majd ha az illető, aki szerint ez "magas ló", lesz az én helyzetemben, akkor én azért megengedem neki, hogy meglegyen a saját gondolata a dologról, és a saját érzései is. Lehet ő másképp érezne, másmilyen természetű. Én meg nem.

Ettől se ostoba, se korlátolt, se szűk látókörű nem leszek. Pusztán nem vagyok kíváncsi rá. Hogy miért? Elmondom, mit tudtam meg eddig róla: egyetemet már elvégezte, nyelveket beszélt, dolgozott amikor szült engem, utána pár évig külföldön dolgozott, hazajött, férjhez ment, szült még két gyereket, akiket az óta is nevel.

Nem volt se gyerek, se önállótlan, se eltartott. Ha kiment külföldre, akkor korlátozva se volt.

Mégsem kellettem neki.

Nos, ő sem kell nekem.

Ha neki joga volt így dönteni, akkor nekem is jogom lenne- ha megkeresne egyáltalán, amit nem fog.

Ha meghallgatnám azt se miatta, hanem a biológiai (fél?)testvéreim miatt tenném, rájuk kíváncsi volnék, ők nem tehetnek róla.