Ezért, szemét vagyok?

A párom ezt mondta rám, mert felébresztettem,amikor elaludt. Hétköznap azért nem jut időn semmilyen közös programra, mert este ér csak haza, és akkor már mindketten fáradtak vagyunk. Hétvégén meg egyszerűen nem lehet kirobbantani az ágyból. Ez azt jelenti, hogy felébred úgy 9 óra fele, de nem kel ki, hogy mondjuk reggelizzünk, ha én nem állok neki csinálni, akkor 10-8x nem reggeliznénk. Ha mégis nekiáll, akkor is csak azért inkább, mert én mondom neki el már vagy hússzor, hogy álljon neki. Ha meg várok, akkor várhatok sokszor 12-13 óráig is. Nem arról van szó, hogy éhes vagyok és nem tudnék egyedül reggelizni, hogy elinduljon a nap, hanem, hogy olyan keveset vagyunk együtt, hogy a hétvégi közös étkezés is egy közös eseménynek számít már. Aztán itthon punnyadunk, tök ritkán megyünk valahova ketten, és itthon is mondjuk nézünk egy filmet, amúgy meg jól elvan a netet bújva, magától nem nagyon ajánlja vagy kérdezi, hogy csináljunk együtt valamit (ha mégis, akkor azért, mert már kifakadok). Eleinte még sokat járkáltunk el itthonról, meg én is csináltam programokat, de aztán átmentünk abba, hogy ő jön szivesen, csak én találjam ki hogy hova menjünk, de már untam, hogy én nem is ebből a városból származok, mégis én csináljak progit, meg amúgy is nem értem, hogy egy elvileg szerelmes pasi miért nem akar közös programot a barátnőjével (amúgy együtt élünk, de tényleg már majdnem mint két lakótárs).

A mostani hétvége is így nézett ki: szombaton 9 körül kel, de reggelinek persze nem áll neki, direkt vártam addig, úgy tettem, mintha pihennék, hátha meglep egy ágyba reggelivel, de semmi. nos, aztán délután 13.30-kor ebédeltünk, mert gondolom már nagyon éhes volt. Közben néztünk egy vagy 2 rész sorozatot. utána persze nem bírtam tovább megint kifakadtam, akkor honfoglalóztunk, majd még 1 rész sorozat és aztán már alvásidő volt. Vasárnap: reggel felkelt, elment az uszodába + fürdőzni a tesóival, mert azt szereti (én nem mentem, mert az mellett, hogy nem szeretek ilyesmit, elég könnyen meg is fázok ilyenkor), így 14 órára ért haza, most kaja mellett 1 rész sorozat és a végén már aludt is (hozzáteszem, még jó hangosan horkol is, amitől se tvzni, se koncentrálni nem tudok, annyira zavar, hogy még a fejem is sokszor megfájdul tőle). Körülbelül így telik egy hétvége, tehát eseménytelenül számomra, kimozdulás vidámság és meghittség nélkül. Nagyon haszontalannak érzem így ezeket a napokat, és ezt már mondtam neki, de semmi tartós változás. Azt is mondtam már, hogy azért ébresztem fel, mert annyira rossz, hogy itthon van, de csak fizikailag van, de nincs velem lélekben. ÉS most ugye megint rászóltam, hogy ott ülök mellette és ahelyett, hogy velem foglalkozna, megint csak bealszik :'( Mintha unalmas lennék, nem lenne jó velem, mert uszodába azért el tud menni. Azt mondja, hogy fáradt, na de 2 napból 2 napot végig kell aludni szinte? Én csak vele szeretnék lenni, erre azt mondja, hogy milyen szemét vagyok, hogy felébresztgetem :'( De egy 50 perces sorozatot nem tudunk végignézni, mert ahogy lecsukja a szemét, már alszik is mindig.

Nem tudom, mit tegyek, mi lenne a jó megoldás? Szeretem, de így rossz nekem :'( már az önbizalmamat is egyre jobban elvesztem, hiszen neki nem olyan jó velem, és ez mellett sose dícsér semmiben. Ő is bunkózott már velem, de én, ha az voltam mindig bocsánatot kértem, vagy oda mentem hozzá, megpusziltam. Ő sose mondta még, hogy sajnálja ahogyan viselkedett, nem érzem, hogy tényleg megértette volna akár egyszer is, hogy nekem az miért esett rosszul amit mondott vagy tett.

De mindegy ezeket csak azért írtam le, hogy érthetőbb legyen. Szóval tényleg szemét vagyok? Velem ki törődik?