Tényleg "kifejezetten hálásnak" kellene lennem?

Van egy egy év alatti gyerekünk. Gyerekvállalás (és párválasztás hosszútávra) előtt szempont volt az is, hogy apaként hogyan funkcionál majd a partner.

A férjemnek már volt egy gyereke, tényleg szuper apa, így nem volt kétségem a közös gyereket illetően.

Szüleim szintúgy szerelmesek a babába, amikor tudnak, jönnek látogatni (messze laknak, úgyhogy némi szervezést igényel). Természetesen bármelyikükre rá merem bízni a babát, nem állok a fenekükben, ha kérdés van, úgyis megtalálnak.

Múltkor az egyik rokonomtól kaptam egy eléggé csípős beszólást, hogy érezzem magam nagyon kiváltságosnak és kvázi hálálkodjak a férjemnek/szüleimnek/anyósomnak, hogy ennyit foglalkoznak a gyerekkel.

Szerintem a gyereket ketten akartuk és a férjem ezzel nem nekem segít vagy extra tettet hajt végre, hanem ugyanúgy örül annak, hogy foglalkozhat a gyerekével.

A szüleim se nekem jönnek segíteni, hanem ők szeretnék látni az unokájukat.

Az egész felvetés kicsit olyan felhangú volt, mintha azt mondta volna, hogy minden este hálálkodjak egy sort a férjemnek, mert nem ver bucira beb..va, hiszen a férfiak jelentős része ezt teszi, tehát ez az "átlag" vagy a "normális".