Furcsán adná meg magát, ha 1 hónap után felajánlom, hogy költözzön hozzám?

Alapból furi lenne, de mivel egy ilyen szituációban van szerintem még örülni is fog. "Lakva ismeri meg az ember a másikat"

Igen,furcsa lenne.De semmi baj azzal,ha valami furcsa.Nem kell mindig mások elvárásainak megfelelni.Szerintem tegyél egy próbát.Előttem szólónak igaza van,lakva ismeri meg az ember a másikat:)

Szerintem sem gond. Csak az anyagiakat előre tisztázzátok!

Mit jelent az itt ismerkedtetek meg? Netes ismeretség? Ez magában nem baj, viszont írod, hogy nem vagytok még szerelmesek, és csak 1 hónapja ismeritek egymást. Nem furi lenne igazából, hanem korai az összeköltözés. Meg hát ne az ő lakásgondja miatt történjen, hanem mert szerelmesek vagytok, én együtt szeretnétek élni. Én várnék még ezzel a helyedben.

Szerintem nem annyira furcsa o mondta hogy sokat stresszel szerintem orulne ha fel ajanlanad neki

Szerintem ez most kényes kérdés. Egyrészt igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember, de nem jó, ha egy kapcsolatot ennyire a kényszer visz előre, főleg, ha csak egyik oldalról. Más lenne, ha már az érzelem vinne oda titeket, hogy összeköltözzetek, de itt még nem tartotok. Nehogy csalódni kelljen, vagy őt más is mozgassa, nem csak az érzelmei, érted, mire gondolok. Nem akarok vészmadárkodni, csak leírom a sztorimat: én az exemmel jártam úgy, hogy mikor végre ki tudtam hajítani (szintén nekem volt saját lakásom, egyetemistaként kaptam a szüleimtől), akkor derült ki, hogy valójában a lakásom volt egy idő után már a legfőbb vonzerőm (mikor kiderült, hogy nagyon nem vagyunk egymáshoz valók), szakítani is akartam, vagy legalább szünetet, de nem volt hajlandó elmenni, inkább mindig visszaédesgette magát. Miért? Mert a másik opció az lett volna, hogy az anyjáékhoz visszaköltözik, egyedül lakást nem tudott volna fenntartani, és még volt pofája a hátam mögött az én gépemről társ-keresőzni, hogy ne a semmibe kelljen elmennie...(természetesen még egyszer akkora szerencséje nem volt, mint velem, azóta is az anyjáék nyakán él...)