Költöztél már el tök egyedül külföldre? Hogy bírtad, milyen volt? Család hiánya mennyire volt nyomasztó?

a családom nem érti miért ajnározom őket, viszatetszést váltott ki a túlzott kötődésem, sőt. (merthát odakint egyedül, "elveszve" felértékelődik jobban a családi kötelék, csak ugye ezt ők nem látják..)

amikor hazajöttem, ők azt "bukásnak" titulálják

odakint eleinte minden jó volt, de a társ, érzelmek nélkül én hamar hátat fordíítok mindennek, így kb egy év alatt vagy 10 különböző munkahelyen és városban , ső más országokban éltem.

egyedül lelkileg nekem nagyon kemény. sőt nem is csinálok semmit sokáig így.

Számomra nagyon jó lecke volt. Én tervezetten mentem úgy, hogy tudtam, hogy haza fogok jönni és ez egy hatalmas energia löket volt, de ennek ellenére sem éreztem jól magamat.

Egyszerűen 3 hónap után már olyan szintű honvágyam volt, hogyha meghallottam valahol egy magyarul beszélgető társaságot, konkrétan rájuk vetettem magam, hogy végre valami "hazai".

Én tartom azt, amit annyian... Sosem fogom magamat máshol otthon érezni. Talán társsal, vagy barátokkal eltudnám képzelni, de így egyedül soha többé, maximum úgy, hogy tudom hogy hazajövök és azt is, hogy mikor jövök haza!

Szerintem ez abszolút emberfüggő. Nekem nagyon hiányzott minden itthonról. Az ételek, a nyelv, a barátaim, a családom... Nem olyan szoros a kapcsolatunk, jelenleg egy hét is eltelik néha anélkül, hogy beszélnék a szüleimmel, de amikor külföldön voltam mindennap skype-oltunk, vagy 6 oldalas e-maileket váltottunk és MINDENT elmeséltem percről percre, a nehézségeimet, a gyötrelmeimet, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám.

Én zokogtam kint, amikor sorra hívtak a szeretteim a születésnapomon és zokogtam, amikor gyomorrontást kaptam, brutálisan beteg voltam és jól esett volna csak egy simogatás és egy mondat, hogy minden rendben lesz, de ezt nem kaptam meg senkitől. Sosem éreztem magamat annyira magányosnak, mint ott, hónapok után. Ezt nem nekem találták ki!

Én jól bírtam, első alkalommal egyedül mentem, most meg már a gyerekekkel.

A családdal skypeon tartom a kapcsolatot.

Főleg az ízek hiányoznak, amit tudok megoldok, amit nem, azt akkor amikor hazautazunk bepótolom.

huh, hát nem gondoltam volna, hogy sokan ilyen nehéznek, keménynek, "brutálisnak" éltek meg, hogy kikoltoztek pl. egy szomszédos országba.

ezekszerint én szerencsés vagyok, (ahogyan irtam is) én mindig pozitiv dologként éltem. barátokat hipp-hopp találtam, szerelmeket is (férjhez is mentem kint).

amit az utolso irt, igen, a magyar izek hiányoznak!! de hál istennek van posta :D igy pl ha szukségem van valamire már kuldik is ki. bár már minden országban van magyar bolt is, ok is postáznak. (Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Izraelben, Franciaországban végul Svájcban éltem/élek)

2 perc 15 másodpercig bírtam a videót. Ez az ember beteg. Nagyon.

Külföldön élek, Németországban, de ha egy magyar otthonról, akinek segítek a kijutásban ilyenekkel bombázna, ilyeneket írna, ennyire tapadna, nyomulna, és ennyire életképtelen lenne, akkor bizony rövidtávon koptatnám le én is. Segíteni egy dolog. Helyette intézkedni egy másik. Más kérdés, hogy nekem felállt a szőr a hátamon a srác stílusától. Mind írásban (megállítottam), mind abban a néhány másodpercben az elején szóban.

Szerintem súlyosan beteg. Komolyan, valami gáz van vele. Bocsánat, nem akarom a barátodat sértegetni, 1-es (azt hiszem, te küldted a linket), de ez.... brrrrrr.

5.02, elvágta magát, kész, vége, a hideg futkos most már mindenhol rajtam, masírozik fel-alá. Komoly bajok vannak!!!!!!!!

És mégis milyen szerelem? MILYEN????? Ez nem szerelem, távolról sem, legfeljebb birtoklási vágy. Szegény csaj. :/

Én is ajánlottam fel segítséget olyannak, aki ki akart jönni, de MIATTAM senki ne jöjjön ki. Ha ő akar, akkor segítek, de ne én legyek az oka, mert akkor soha a büdös életben nem lesz boldog külföldön.

Kérdező: aki olyan alkat, hogy a 2 napos iskolai kiránduláson is sír, hogy hiányzik anyu, az ne menjen. Aki 3-4 hónapokat is ledolgozott az ország másik felén zokszó nélkül, az menjen, ki fogja bírni. Én is kijöttem. Hiányzik a családom, nagyon szeretem őket, de vannak itt barátaim (és senki nem kellett, hogy barátkozzak, ment egyedül is...), és jól érzem magam, boldog vagyok.