Szerintetek igaza van? Jogosan kéri vissza amit örökbe adott?

"Erre kiakadt, hogy ő nem azért adta, hogy továbbadjam, ő is el tudná adni. És kéri vissza mind. (hozzátenném, úgy adta, hogyha nem kell, dobjam ki, ő nem rakosgatja)"

Ez nekem mindent elmond.

Én is rendszeresen szoktam kapni gyerekruhát távolabbi ismerőstől, amiket az ő gyereke már kinőtt. Azt még tudni kell, hogy ők külföldön élnek, enyhén szólva jobb körülmények között, mint itt az átlag, így jóval több, és márkásabb ruhákat hord az ő gyerekük, mint amilyeneket és amennyit én a sajátomnak meg szoktam venni. Na meg egy csomó olyan van közöttük, amit itthon nem is lehet kapni. Én nagyon csípem ezeket a ruhákat, ráadásul az ismerős anyukával eléggé egyezik is az ízlésünk gyerekruha terén, én is hasonló stílusban szoktam vásárolni.

Na, lényeg a lényeg, hogy szó sincs arról, hogy nekünk ezek a ruhák feleslegesek, mert nem azok. Hordja is őket a fiam. Viszont ha kinövi őket, akkor én is el szoktam adni. Nem azért, mert nyerészkedni akarok rajta, hanem mert egyrészt nem nagyon tudom hol tárolni őket, másrészt mert ha egyszer nekünk már nem kell, és az eredeti gazdájának sem, akkor miért ne adhatnám el valakinek, aki így is baromi jól jár velük, hiszen ő olcsón vásárolt, jó ruhákat? Én is sokszor vettem már így használt ruhát, és én is örültem, ha jó áron fogtam ki jó cuccokat.

Adományozni is szoktam, de nem mindig és nem mindent. De szerintem a szegénység kérdését nem kellene ilyen végletesen látni. Nem csak az a szegény, aki adományokból öltözteti a gyerekét. Azok a családok sem mondhatók éppen gazdagnak, akik neten párszáz forintért vesznek ruhákat a gyereküknek, viszont mivel erre még telik nekik, inkább így vásárolnak, minthogy adományt fogadjanak el. Sok formája van a szegénységnek, nem csak az, amikor tényleg semmire de semmire nincs pénz. Van, akinek csak szimplán kevés van, és igyekszik spórolni azon, amin csak tud, miközben próbálja az önbecsülését is megőrizni azáltal, hogy nem foga el semmit sem ingyen, adományként.

Nálunk nem ez a helyzet, de azért olykor nekünk is jól jön a pénz, ha el tudok adni pár kinőtt ruhát. Mi ezzel a probléma?

Szerintem igaza van

Nálunk alap, hogy ha valami nem jó, akkor azt visszaadjuk,

Vagy ha nempki nem kell, akkro továbbadjuk,mde nem el,mhisze aki adta az is el tudta volna adni, csak hasznalatban többet érnek ezek a ruhák, mint ami pénzt kap érte az ember.

Mi szűkösen élünk, két ovisunk van. Szoktunk kapni gyerekholmikat, ami nagyon nagy segítség. Eladhatnám a kinőtteket, de én úgy gondolom, hogy amit az élettől kapunk, azt vissza is kell forgatni.

Mindig mindennek találok új gazdát, olyat, akinek szintén nagyon is számít, hogy kapja-e vagy akár párszázért meg kéne vennie.

De nem sértődnék meg, ha ő nem továbbajándékozza, hanem esetleg eladja utána, mert én segíteni akartam és meg is tettem, az én lelkemnek ennyi számít.

hogy az ajándékot jogos-e visszakérni? itt inkább az etikusságot lehet boncolgatni szerintem - de minek? ezt mindenki maga érzi